A Szentendrén élő Kossuth-díjas Farkas Ádám szobrászművész munkásságában logikusan jelent meg az átfordulás, a csavarodás, a spirálvonal plasztikai jellegű feldolgozása. A tömbszerű plasztikákon az ívesen hangsúlyozott részletek önálló életet kezdtek élni és ez az ún. ívplasztikák megszületését eredményezte. 1992-ben jelent meg először a Möbius-szalag formáját követő, több száz egyforma méretűre szabott falemezekből összeállított Végtelen visszatérés című alkotás első változata. Mindezeknek az összegzése jelenik meg a héjszoborként is értelmezhető fényesre polírozott és patinázott ívek mentén hajló, a csigaívből továbbgondolt Sarkos Möbius című alkotáson, amely két statikus ponton négyzetes formában kiszélesedik, de említésre méltó érdekessége, hogy többféle módon felállítható.