Josiah Wedgewood angol keramikus dolgozta ki a keménycserép gyártás technológiáját 1757-ben. Hatására a 18. század végére Európa-szerte áttértek a korszerűbbnek és használhatóbbnak bizonyuló keménycserép gyártására. A keménycserép alapanyaga fehérre égethető agyag, amelyhez kvarc, földpát, illetve Magyarországon elsősorban mészpát járult. Az alapanyag ridegsége miatt az edényeket többnyire nem korongolással, hanem sablonnal készítették. A színes dekort a már magas hőfokon egyszer kiégetett fehér alapra hordták fel, majd ráégették a felületet teljesen fedő átlátszó ólommázzal együtt. 

Az Egri Érseki Papnevelő Intézet tulajdonában lévő bélapátfalvi keménycserép gyár 1845-ben kezdte meg működését, ahol 1927-ben szűnt meg a termelés. Előbb barna mázú edényeket, később fehér alapszínűeket gyártottak, főleg stilizált növényi, népies díszítéssel. Az 1880-as évektől iparművészek által tervezett darabok is készültek, így a rózsás kompozíciók mellett feltűntek a porcelánhoz hasonló, a polgárság igényeit is kielégítő szecessziós stílusú, egy pontból kibomló, a teljes felületet betöltő, leveles-indás, itt-ott aranyozással exkluzívvá tett használati és dísztárgyak. Az 1893-tól Nagy Zsigmond és fia bérletekor jól prosperáló üzemből kikerülő és 1909-től a Pruzsinszky testvérek idején készült tálak, kancsók és egyéb termékek a nemzeti mintakincsből is merítő szecesszió hatását mutatják.

A századfordulón készült ez a kerek hasú, hosszú nyakú, felcsavarodott delfint formáló füllel díszített elegáns kancsó is, mely a fellelhető anyagban ritkaságnak számít.         

Festett kancsó - Dobó István Vármúzeum 
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat...