A puttófej a szombathelyi székesegyház oltárát díszítette az 1945. március 4-én történt bombatámadásig.
A gipsz szoborfej-töredék arcának bájos arányai és csigás haja alapján angyal- vagy puttószobor fejeként azonosítható. A bombázás által a templomban okozott óriási pusztításhoz képest a fej egészében épségben maradt, a kisebb kopásoktól eltekintve jó állapotban. Állánál és nyakánál törött el, így megfigyelhető az üreges kiképzésű belseje is. A benne látható két erős drótszál a rögzítésére szolgálhatott. Mivel elölnézetre komponált, fejének és hajának hátoldala egyszerűbb kiképzésű, faragása kevésbé aprólékos. Méretét tekintve egy ember fejének majdnem háromszorosa, ennek alapján vélhetően központi helyen, a székesegyház szentélyében, a hívektől távolabb, az egykori főoltárkép fölött vagy akörül foglalhatott helyet, több hasonló társával együtt.
A bombatalálat előtti székesegyház belső tereiről sajnos nem állnak rendelkezésre jó minőségű, a belső díszítés részleteit is megörökítő fotók, emiatt – és egyéb korabeli templomok díszítését megfigyelve – csak valószínűsíteni lehet, hogy a puttófejnek nem volt teste, a fej önmagában, esetleg szárnyakkal kiegészítve „lebegett” a főoltár körüli glóriában a felhők között.

Puttófej, 18. század vége - Savaria Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.