Európában több keresztény templomban őriznek üvegkoporsóba helyezett, feldíszített, el nem bomló, ereklyeként tisztelt, romlatlan testeket vagy testrészeket. A több száz éve meghalt, szent cselekedetekről is ismert emberek földi maradványai a mai napig ámulatba ejtik a hívőket és milliónyian zarándokolnak el hozzájuk, hiszen különleges isteni csodaként tekintenek rájuk, tisztelik őket és hisznek gyógyító erejükben.
E romolhatatlan szentek egyike Bobolai Szent András (Sandomiri vajdaság, Lengyelország, 1591 – Janow, 1657. máj. 16.) is, akinek testét 1927-ben vitték a Vatikánba és 1928 óta látható a római Il’ Gesu templomban. Bobolai András szent vértanú, Litvánia apostola, Lengyelország pártfogója. 1611-ben lépett be a jezsuita rendbe Vilnában, 1622-ben szentelték pappá. Nieswiesben és Vilnában volt hithirdető. 1630-tól a bobruiski rendház főnöke lett, a pestis idején kitűnt a betegek ápolásával. 1636–56 között a vidék misszionáriusa volt, lélekvadásznak nevezték. A lengyelországi háború végén a kozákok elfogták Janowban, s kegyetlen kínzások után megölték. A pinski kolostor templomában temették el, sírja zarándokhellyé vált. 1808-ban épen maradt holttestét Polockba szállították, 1922-ben a bolsevikok Moszkvába vitték és egy múzeumban közszemlére tették.
1923-ban két amerikai jezsuita, L. J. Gallagher és Walsh (a szegény orosz népnek segítséget vivő pápai bizottság tagjai) a pápa nevében a romlatlan testet elkérte és a Vatikánba vitte. Bobolai Andrást 1853. július 5-én boldoggá, 1938. április 17-én szentté avatták. Kegyképünkön egy szív alakú aranyozott keretben, fémszálas, virágkoszorús díszben, egy-egy ereklyecsont között ovális formába nyírt papírlapon rózsás virágváza fölött a szent fél alakja látható. Vállán karing, kezében könyv és pálmaág. Tonzúrás feje körül dicsfény látható.

Jezsuita vértanú - Bobola Szent András (?), 1770 körül - Dobó István Vármúzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.