Gulácsy a magyar századforduló egyik legrejtélyesebb művésze volt. A realitás elől múltbéli és bizarr fantasztikumból szőtt álomvilágba menekült. Rövid, mindössze másfél évtizedes alkotói pályából hátramaradó művei teli vannak a fantázia által megteremtett rejtélyes alakokkal, titokzatos, elhallgatásokból és hangulatfoszlányokból álló jelenetekkel.
Egyik legfontosabb témája a szerelem, melynek sokféle arculatát mutatta be. A férfi és nő kapcsolatának elemzésekor legtöbbször a soha meg nem valósuló, plátói vágyakozás ártatlanul sóvárgó állapotait jeleníti meg az. Ugyanakkor műveiben helyet kapott a démoni erejű, érzéki csábítás is. Az Idill c. mű a szerelem mély, hínárszerűen lehúzó, kaotikus jellegét tárja fel, melyben az ember még saját önazonosságát is elveszíti.
Gulácsy jellegzetes, testetlen figuráinak arabeszkszerű vonaljátéka a vágyakozásból fakadó nosztalgikus életérzés stiláris kifejezője. (Géger Melinda)

Idill, 1905 körül - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.