„Műveljük kertjeinket!”– mondta a világ igazságtalansága, gonoszsága, hazugsága, szenvedése és ostobasága miatt növényei közt vigaszt kereső Candide — és így tett önkéntes száműzetésében Kossuth Lajos is. Itt keresett vigaszt a szabadságharc leverése, eszméi bukása után. 
„A természetet megtaláljuk s csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban" — írta Chatobriand; és igazat írt. Sokat foglalatoskodtam a növénytannal is, amit szeretetreméltó tudománynak (Scientia amabilis) neveztek el. Meg is érdemli ezt a minősítést" — írta  Kossuth 1884-ben Helfy Ignácz újságíró-politikusnak címzett levelében. Kossuth a növények világában a vigaszon kívül „lelki kincset” is talált, melynek fényében az élet ridegsége is enyhülni látszott. Mindezt a Torinó közelében lévő barraccone-i nagy kertnek köszönhette, amit ő maga tervezett és gondozott. Üvegházat építtetett, a kert közepén lévő tóban vízililiomok pompáztak, a tavat pedig egy kis patak táplálta. Kertjét rózsával, lonccal, hajnalkával és jázminnnal futtatott lugasok díszítették.Kossuth élvezte a növényhatározást, bár megállapításai nem mindig pontosak – igaz, sem könyvtára, sem összehasonlító növényanyag nem állt a rendelkezésére. „Én csak saját magam lelki vigasztalására, nem pedig ex professo szörpölgetvén a természettudomány billikomából, amit gyűjtögettem, fel is ragasztottuk Ihász barátom segítségével”– írta. A tengeri növények gyűjteményét Kossuth a száműzetésben is hűséges titkárának, a dunántúli evangélikus családból származó Ihász Dánielnek ajándékozta. Vele együtt dolgozott herbáriumán, amin látszik, milyen gondoskodással és érzékenységgel állították össze, amit a szép, kalligrafikus betűkkel írott jegyzetek tesznek élővé.


Kossuth Lajos növénygyűjteménye – Evangélikus Országos Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat...