Az eltelt idő mérésének a középkorban több módja is volt, ezek közül a legelterjedtebb eszközként a napórát használták. A kaposszentjakabi bencés apátságban talált, kőbe vésett napóra töredéke különlegesnek számít, mert ilyenek alig maradtak fenn Magyarországon. Elkészítésük nagyfokú tudást igényelt. A szerkezet a fali napórák (vertikális) csoportjába tartozik.
Felül középére egykor egy fém pálca volt beszúrva, ez vetett árnyékot a számlapra, amire arab számokat véstek. Az arab számjegyes írás a 15. században terjedt el Magyarországon, addig főleg római számokat használtak. A nappalokat és az éjszakákat 12-12 egyenlő részre osztották fel, a templomi szertartásokhoz igazodva. Az egyes óravonalak által határolt szög 14,4 fok, ezért az óra egyenlő közű napórának számít. Az általa jelzett idő egyenletlen volt, tehát nem mindig pontosan egy óra elteltét mutatta (40-80 perc). Az imák időnevei az alábbiak voltak: prima, tertia, sexta, nona, vespera. A napórákat általában az épületek déli falára helyezték fel, így lehetett Szentjakabon is. Az óra legközelebbi magyarországi párhuzama Szentendrén található. Németországban több hasonlót is találtuk (Stendal, Oebisfeld, Erfurt).

napóra, 15. század második fele, 16. század eleje - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.