Ébenfa architektúra, tört félköríves oromzatába illesztve volutás keretelésű, tympanonos koronázó résszel, virágos, leveles, zománcozott arany veretekkel. A heliotrop, illetve jáspis oszlopos előreugró középrészben, félköríves fülkében és a predella három négyszög alakú fülkéjében női szentek ereklyéi vörös selyem alapra gyöngydíszítéssel felvarrva. A szélső mezők párkányokkal tagolt három szintjén és az oromzaton kalcedon és achát oszlopok hordozta fülkékben ronde bosse zománcos arany figurák. A középső fülkében férfi szentek ereklyéi, körülötte a tizenkét apostol ronde bosse zománcos figurája. Jobbról lefelé haladva: az idősebb Jakab és Szent Pál, Mátyás(?) és Péter, Tamás és Fülöp, Bertalan(?) és András, Júdás Tádé és Simon, János és Máté. Az oromzat kettős fülkéjében a holdsarlón álló, koronás Szűz, mint a Mennyek királynője, mellette a keresztes glóbuszt tartó, Megváltó győzedelmes alakja.
Több szentnek illetve apostolnak ma már hiányzik az attribútuma, a zománc néhány helyen kopott. Egykor lapított pogácsa alakú lábakon, ma 18. századi ébenfa-furnérozású lábazaton áll. Az oszták illetve a stájer pólyás címert a 17. század első tizedétől használták a német-római császárok. A magyar pólyák és a cseh oroszlánok azonban fordított helyzetben szerepelnek még a cseh veretű érméken is. Így például Mátyás 1613-as cseh veretű tallérján, II. Ferdinánd tallérjain, 1621-ig. A címerek alapján osztrák Habsburg udvari megrendelésre, ajándékozásra készülhetett a két oltár, melyek valószínűleg azonosak a bécsi császári kincstár egyházi tárgyainak 1758-as inventáriumában az első szekrény 11. és 12-es tételeként szereplő két ébenfa oltárral.
1775-ben Somogyi Dániel (1720-1801) főapátsága idején Mária Terézia személyesen is felkereste Pannonhalmát. Ezen látogatása alkalmával a 17. század első feléből származó, két, ereklyés házi oltárkát ajándékozott az apátságnak a bécsi császári kincstárból. Az egyik férfiszentek ereklyéit rejti magában, s a 12 apostol zománcozott, aranyozott szobra díszíti; a másikon, mely ugyancsak ereklyéket tartalmaz, 12 női szent szobrocskája látható. A szentek ereklyéit vörös selyemalapra gyögydíszítéssel varrták fel. Az ébenfa oltárszekrénykéket féldrágakő oszlopok díszítik. A II. József-féle 1786-os rendfeloszlatással Pannonhalma barokk kori műkincseinek legnagyobb része elveszett. Részben Budára szállították központi raktárba (ahol gyújtogatás következtében minden elégett), részben elárverezték. A két ereklyetartó oltárkát Somogyi Dániel főapát családja mentette meg és juttatta vissza a szerzetnek. (Sz.R.)

Ereklyetartó házioltár, 19. század - Pannonhalmi Főapátsági Múzeum 
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A "Bűnbánó Magdolna" ikonográfiai típusa, a szép, bűnös életű fiatal nő vezeklése közismert festői téma. Itt azonban a "sirató" szerepében jelenik meg Mária Magdolna, és a bánkódó Evangélista Szent Jánossal (Budapest, Szépművészeti Múzeum) együtt eredetileg egy Passió-oltárhoz vagy Pieta-ábrázoláshoz tartozhatott.
A díszes világi öltözetű, összekulcsolt kezére hajló, síró Magdolna előképe Rogier van der Weyden Keresztlevételén (Madrid, Prado, 1430-as évek vége) látható. Coternél azonban a gesztus elveszti drámaiságát, a kétségbeesett fájdalom csendes bánkódássá szelídül. A gazdag redőkben a fejtetőre tornyozott kendő motívuma a 15. századi minták szoros követőjének mutatja a mestert. Ember Ildikó

Bánkódó Mária Magdolna, 1500 - Szépművészeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Sötétkék bársony felsőrészű, szegekkel felerősített bőr talpú női cipő. Pántja csattal kapcsolható, elejét masni díszíti.
Farkas Lídia kutasi földműves asszonyé volt, aki boltban vásárolta. Az 1930-50 közötti időszakban hordta, kizárólag ünnepeken viselte.
A cipő a paraszti viseletekben sokszor csak az ünnepi viselet része volt, akkor hordták, ha táncba mentek, templomba vagy valamilyen életfordulóhoz kapcsolódó ünnepre, esetleg bucsuba, vásárra, városba.

Női bársonycipő, 1930-as évek - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Anyaga gépi hímzéssel készült fekete bársony. Orra, oldala és sarok körüli része, valamint szegése fekete bőr. Formája hegyes. Széles francia sarkú. A sarka patkolt. Talpa, sarka bőr. Szögelt. A bársony piros, parasztrózsaszín, fakózöld és világoskékkel hímzett. A sarokrész alatti bőr lyuggalt. A lyuggalás alatt sötét okkersárga bőrrel díszített. A sarok fölött, hátul levél formában lyuggalt , itt vörös bőr alátéttel díszített. A szárán tulipánforma rátét díszítés van. A fekete bőr a tulipános levelei alatt kivágott: a tulipánnál piros, a leveleknél sárga az alátét. A fekete bőr és a bőr mentén sárga virágmintás nyargalással díszített. A cipő felső része és a szára elől legömbölyített, oldalt kissé mélyített, hátul magasodik. A belső vonalát cakkozott piros posztó díszíti. Bélése fehér alapú, lila csíkozású vászon. Az orrán a hegyesen végződő bőrborítás és a hasítás fölötti részen, indigókék és citromsárga taft szalag. A csokor fölötti részen citromsárga rozettával, majd a rozetta ezüstszínű üveggyönggyel díszített. Sárgaréz fűzőtartóval és parasztrózaszín szőrzsinórral fűződik. Teljesen jó állapotban van.

Női cipő, 1900 - Dobó István Vármúzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.