A mosonszentjánosi mentőásatás során előkerült két férfi sírja a langobard kori Pannonia leggazdagabb melléklettel ellátott temetkezései. A teljes fegyverzettel (spatha, lándzsa, pajzs), importnak tartott tárgyakkal (üvegpohár, bronz tálak) és elefántcsontból készült játékkészlettel eltemetett férfiakat a kutatás egyértelműen a langobard elithez köti. Hasonló rangú személyre utaló leletegyütteseket csupán Itáliából ismerünk. A két férfi magas státuszát jelzi, hogy melléjük, külön sírba temettek egy lovat, illetve egy szarvast. Csontból esztergályozott vastag korongok. A sírban talált elefántcsont korongok feltételezhetően egy táblajáték elemei lehettek. Négy darabon vörös színű festés nyomai is látható
Cseresznyefa héjas kérgéből csíkokat készítve, azokat tölcsér alakba feltekerve, ragasztással rögzítve készítették ezt a tárgytípust. A pásztorkürtökhöz hasonlóan jeladó hangszerként használták, a pontos meghatározása trombita. A természetben fellelhető alapanyagok felhasználásával készítették a használati tárgyaikat, díszeiket, ajándékaikat a pásztorok. Ezt a tárgyat Békefi Antal Zirc - Aklipusztán gyűjtötte, a készítőjének neve sajnos nem ismert. a Bakony, Balaton-felvidéken elsősorban a tehenes pásztorok és a kanászok, kondások voltak az elterjedt foglalkozási ágak.
A kobak tökféle növény kiszárított termése, amelyben vizet, bort tartottak és vittek. Magját tavasszal vetették el, és termése, a kobaktök októberre ért meg. Leszedése után néhány hétre – néha tavaszig – a füstre akasztották, hogy később a szú bele ne essék, a héja megkeményedjen. Amikor levették a füstről, a kocsánál kifúrták, vagy tüzes dróttal lyukat égettek rajta és a magot kirázták belőle. Összeszáradt belét a tök belsejében pörgetett vesszővel szedték ki, ezután vizet öntöttek bele, hogy a még benne maradt részek leázzanak. Az így elkészített kobak egynémelyikét finom vésett díszítéssel, karcolással, ritkábban spanyolozással díszítették.
Öntött ezüst plakett, jelzés nélküli. Gazdag díszítésű keret (növényi ornamentika, 2 szárnyas angyal) övezi az éremlapról kidomborodó, részleteiben is pontosan kidolgozott embercsoportot: középen Mária a Kisdeddel, körülöttük ajándékokkal a 3 király és 2 másik emberalak. Oscar Dietrich (1853-1940) hagyatékából.
Elején leszedhető aranyozott képkeret. Belseje bordó papírral bélelve és művirág díszíti.
1952 karácsonyán, a hortobágyi internálótáborból küldött képeslap. A lapot egy ott raboskodó iparművésznő festette, a nevét nem ismerjük. A kép bal alsó sarkában látható az a ház, a „Bácsi-tanya”, ahol a képeslapot küldő nagyatádi házaspár lakott sokadmagával 1952. május végétől 1953. október 23-ig, a kényszermunkatábor felszámolásáig. A lap hátoldalára írt üdvözlőszöveg: „Édes Annuskám! Emlékbe küldjük a Bácsi-tanyai kis ház képét, ahonnan nagyon fájó és Közétek-vágyó szívvel fogunk Rátok gondolni szent karácsony estén. A bejárattól balra van a mi szobánk, körül a hortobágyi pusztaság, s a kis ablak mögül küldünk imát és jókívánatot s kérünk áldást Rád. Dezsőék.
A bábsütő mintát Pável Ágoston vásárolta a múzeum részére 1928-ban Szentgotthárdon. Az eszközt eredetileg mézesbábos használhatta a mézből, cukorszirupból és lisztből készült mézeskalács, nyugat-magyarországi nevén, mézesbáb sütéshez.
Cukrász csokoládé öntőforma, mellyel népszerű macskanyelvet készítettek a 20. század első felében. Egy ilyen öntőformával tizenkét darab csokoládét tudtak elkészíteni.
Házi készítésű fonalból házilag, deszkás technikával szőtt abrosz Somogyszentpálról a XX. század elejéről.A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu