A tűzkeltéshez szükséges gyúanyagot a 20. század elején a parasztság még taplóból csinálta. A taplófeldolgozás (toplászat) Közép-Európa egész bükkfa-övezetében elterjedt. A taplót kemény kérgétől megtisztítják, vékony lemezekre szeletelik, aztán kézzel nyújtva alakítják ki a szükséges formát és nagyságot.
A taplósapka és kalap formán készül, a dísztárgyakat (táska, terítő, faliszőnyeg, párna, könyvjelző stb.) préselt vagy rátétes díszítménnyel látják el. A gyűjteményben található taplóból készült képkeret virágokkal díszített, középen fénykép.

képkeret - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Faragott festett maszk a Kanizsai Dorottya Múzeum Néprajzi Gyűjteményéből. A hosszúsága 36 cm. Anyaga fűzfa, kerek, nagyméretű, álla és ajka kiugró, szemei nyújtottak, pofacsontja ráncos, kosszarvas, színe piros, szemöldöke és bajusza fekete kenderből készült, birkabőrrel van szegélyezve.
Kalkán Mátyás 1968-as busójárásra (pályázat) készült és I. díjjal jutalmazott. Használat és a készítés helye: Mohács.

Maszk "larfa, kapa", 1968 - Kanizsai Dorottya Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A Róth Miksa Emlékház lakásmúzeum részében láthatók a lakók egykori dísz- és használati tárgyai.
A 66 cm magas Zsolnay padlóváza is az egykori lakóházat díszítette. A kerek talpon álló, váll részig szélesedő, majd hosszú nyakkal záródó vázatestet beige alapon rózsaszín, világoskék és sárga keleties virágok, valamint zöld levelek ékesítik. A padlóváza alsó felén és a vállrészén mélyített harántcsíkos, aranyozott dekoráció látható. A harántcsíkos mezőket, valamint a száj peremét plasztikus, aranyozott palmetta díszítés keretezi.
A Zsolnay-kerámiák forma-és díszítésvilágában a keleti minták közül legkorábban a kínai és japán hatások jelentek meg. Ez köszönhető volt a 19. század második felében megrendezett világkiállításoknak (1873. évi bécsi kiállítás) és az általános Kelet iránti érdeklődésnek. A keleti vázák mellett 1873-74-ben a japán díszítések is megjelentek. Először Claven festő művein találkozhatunk a japán stílusra jellemző naturalista virágdíszítéssel. Ennek is a dús változatával, mely jobban megfelelt az európai igényeknek. Jellemzői a korallvörös, a kék, a sárga színek és a felületet betöltő díszítés. 1875-től Zsolnay Júlia is merített ihletett a japán díszítések világából.

váza, 19. század utolsó harmada - Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Aranyozott, aranybrokáttal és festett zománcú lappal. Négy lapított golyólábon álló, széles peremű, téglatest alakú dobozka. Vízszintes peremű, ívelt oldalú, egyenes tetejű, rögzített fedéllel és díszes kulcsocskával.
Díszítése domborított, öntött. A talpperemén domború levéldísz, a szelence oldallapjait hullámos szalagdísz szegélyezi, áttört leveles gyümölcsös, virágos, maszkos lemez borítja. A fedélen hasonló áttört díszítés, a sarkakon különálló gyöngyös és virágos dísszel, szélén sodrott, hullámos szalag és kötéldísz, az áttört virágos közepén ovális sodrott kötéllel körbefogott festett zománcos lap, fűrészfog, toboz, és beütött T B N F R S C A jegyek.

Ékszerszelence, 17-18. század - Déri Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.