Az átányi ködmönök, és az ezeket díszítő szűcshímzések különleges, egyedi stílusban készültek. Általában fehérített juhbőrrel dolgoztak, a ködmönt karcsúsított szabással varrták meg. Az irhaszegély általában fehér, vagy piros. A szűcshímzés finom kivitelezésű, hátán egyetlen 9 rózsából álló rózsabokor, elején és ujjain háromágú virágtő. Az átányi ködmönök hátán gyakori az évszám.
A magyar nemesség nemzeti viseleteként évszázados fejlődés során kialakult díszmagyart a XIX. század végén és a XX. század első felében már csak ünnepi alkalmakkor hordták. Gróf Cziráky (III.) József (1883-1960) díszmagyarja is ekkoriban, közelebbről a XX. század első évtizedeiben készülhetett. Az öltözet zsinóros, csontszínű selyem dolmányból és felette viselt rövid, hasított ujjú, zsinórozással és sujtással gazdagon díszített bársony mentéből áll, amelyhez szűk, bordó színű selyem nadrág és csizma, valamint tollas föveg tartozik.
1935-ben, Kaposváron készítette ezt a bocskort Bogadízs Albert bocskoros. Bár a 19. század közepétől a bocskor viselete kezdett háttérbe szorulni a magyarság körében, a huszadik század első évtizedeiben még dolgozott néhány bocskoros.
Három darab nagyatádi konzervgyári címke fekete kartonra felragasztva: Vegyes gyümölcsíz, Gyümölcslekvár, Lecsó, 1951-es és 1952-es.
A plakáton nem található információ a tervezőjére és a nyomdára vonatkozólag.
Szekeres aláírás, további információ nem ismert.
Kölcsey Ferenc végrendelete, Deák Ferenc, Eötvös Tamás, Eötvös Mihály, Novák Antal aláírásával, öt viaszpecséttel, Pozsony, 1834. május 25.
Az egri szűcsök céhét 1701-ben alapították, és céhlevelüket Mária Terézia újította meg 1745-ben.
Jakab Jozefa és Veress Menyhért 1891 novemberében kötöttek házasságot Jakab Jozefa szülőfalujában, Csíkszentimrén.
A paraszti háztartásokban a 19. század végéig a gyertya és a mécses használata meghatározó volt. A petróleumlámpa, majd az elektromosság megjelenésével ezek a világítási eszközök kiszorultak a gazdasági épületekbe, különösen a pincékben használták előszeretettel, egészen napjainkig.
Kis méretű szánkó, használhatták lábra kötözve korcsolyaként is.
A hódoltság-kori törökös lábbelik divatja szerint fekete kordovánbőrből készített, fordítva kétszer varrott talppal ellátott, hosszúszárú, oldalvarrott csizma, a szár felső peremén kék zsinórdíszítéssel, a lábfej magasságában rámás megoldással. A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu