A levelet az olaszországi emigrációban élő Kossuth Lajos írta 1863-ban Földváry Károly ezredes részére, aki ekkor az olaszországi magyar légió parancsnoka volt. A többi emigrációban született Kossuth-levélhez hasonlóan ezt is gyászkeretes papírra írta Kossuth.
A gyűjteményben található Bolla Lajos, noszlopi születésű (foglalkozása molnár), m. kir. veszprémi 71. honvéd zászlóalj gyalogos honvédjének, illetve tisztiszolgájának 1875-ből származó végelbocsátó (obsitos) levele 11 év 9 hónap 12 nap szolgálat után.
Tölgyfából készült, fűrészeléssel, faragással kialakított nyeles, fésű-szerű eszköz. A len magjának lehúzására szolgál. A lendergálót nyelénél fogva külön e célra készült hosszú szék közepén, egy áttört nyílásba szokták állítani. A dergáló vagy bugázó személy a szék végére ült, a lenköteget (marok, kéve) kézbe fogva a szárak hegyét a lendergáló szegeibe vágta, majd maga felé húzta, hogy a fogak lehúzzák a bugát (a magházat) a növényről. A bugát napon szárították, majd kézi rostán megrostálták, végül szeleléssel kitisztították.
Csont késnyél töredéke. Téglalap alakú, vége felé kissé kiszélesedő, a nyéllapon 4 vasszegeccsel van átlyukasztva. Végén növényi ornamentikával díszített, átfúrt.
Fából faragott kétoldalas fésű. A fésű fogait egyenként, fűrész segítségével alakították ki, felületén csiszolás nyomai figyelhetőek meg. Az egyik oldalon ritkább fogazattal (összesen öt vastagabb foggal) rendelkezik, míg ellentétes oldalán sűrűbben elhelyezkedő, tizenegy vékonyabb és egy vastag fog figyelhető meg.
Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Torinoban. Koporsóját különvonat szállította Magyarországra. A vonat március 31-én érkezett meg Budapestre a Nyugati pályaudvarra. A ravatalt a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában állították fel. Másnap, április 1-jén Budapest városa méltó temetést rendezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. A múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját. Koporsóját nyolc fekete ló vontatta gyászkocsin vitték.
A kulacsok őse egy fából esztergályozással kerekre formált, majd faragással gazdagon díszített változata a csutora. Veszprémben több csutorakészítő-műhely is működött. Az utolsó mester, Illikman György, műhelyét az 1935-ben megnyíló Bakonyi Házba rendezte be és mesterség-bemutatóval elevenítette meg hajdani munkáját a látogatók előtt. Illikman György 1906-ban készítette ezt a gazdagon faragott különleges darabot is. A HS monogram látható az egyik oldalon, a túloldalon pedig Petőfi Sándor arcképe elevenedik meg a faragott portrén. A tájház 1961-es átrendezésekor a múzeumi raktár polcaira kerültek a csutorák és a szerszámok. A csutora amellett, hogy természetes anyag, nagyon praktikus is volt, a viasszal való kezelés után jó folyadéktartó és szép használati tárgy volt.
Az „Elemi népiskolai szemléltető faliképek című történelmi sorozat 18. darabja, Kossuth Lajos alföldi toborzókörútja során, 1848. szeptember 24-én tartott híres ceglédi beszédének stilizált ábrázolása. Kiadó: M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Forrás: - Basics Beatrix: Egy magyar történelmi faliképsorozat a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében,A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu