Vilt Tibor a második világháború után induló, programjában különböző művészeti irányokat (kubizmus, fauvizmus, konstruktivizmus, szürrealizmus, absztrakció) képviselő művészcsoport, az Európai Iskola tagja volt. Művészetével az európai avantgárd szobrászati irányzatokhoz kapcsolódott, ugyanakkor művei a magyar társadalmi kérdésekre is reflektálnak. Analizáló gondolkodásának célja a dolgok belső lényegének láttatására való törekvés volt.
A szobor a bor, a mámor, a szőlőtermesztés ókori görög istenét, Dionüszoszt ábrázolja. A gyermek kezében thürszoszt tart, melyet gyakran Dionüszosznak és követőinek, a menádoknak (bacchánsnőknek) az attribútumaként használtak.
Lois Viktor 1987-ben kezdte el az eredetileg pár darabosnak szánt, de az évek folyamán egyre terebélyesebb kollekcióvá bővülő hangszerszobrainak sorozatát. A hűtőgépbordát, gégecsövet, szifont, írógépbillentyűket és nem utolsósorban kiselejtezett mosógépdobokat felhasználó, különleges logikájú hangszerszobor-sorozatának darabjai zenélésre is alkalmasak, emellett látványukban logikusak és abszurdak is egyben.
Farkas Miklós fajszi hajómalmának első oldalára felszegezett Nepomuki Szent János ábrázolás. A szentet megjelenítő alkotások gyakorta szerepelnek patakok, hidak mentén. Nem véletlenül, hiszen Nepomuki Szent János a vízen járók, a vízen bajba jutottak, a hajósok, vízimolnárok, hidak, utasemberek, fuvarozók, a gyónási titok, a Jezsuita rend és a haldoklók védőszentje. Dél-Csehországban született, Prágában közismert és szeretett egyházi méltóság volt. IV. Vencel király felesége, Zsófia őt választotta gyóntatójának.
Bár több adatunk van már az Árpád-korból is zarándoklatok megtételére, a szélesebb néprétegeket is érintő zarándoklatok a 14–15. században terjedtek el. A zarándoklatok megtételének többféle oka lehetett, a vezeklő zarándoklatok, politikai zarándoklatok, lovagi zarándoklatok és gyógyulásért, vagy egy megholt lelki üdvéért folytatott zarándoklatok is elterjedtek. A 14–15. században aztán látványosan megszaporodott a kitűzött zarándokhelyek száma, fontosakká váltak a helyi jellegű búcsújáróhelyek (Mariazell, Ötting, Budaszentlőrinc, Újlak, Báta). Megjelentek a magyarországi városi zarándokházak is (Bártfa, Sopron). Ugyanakkor ismét felértékelődött Róma, ami a 15. század második felében már háttérbe szorította Aachen magyarországi elsőbbségét. A 14–15. században számos új Mária ünnep is megjelent, és ehhez kapcsolódik az is, hogy már nem egy ereklye, hanem egy kegykép vagy kegyszobor tisztelete került a középpontba. A zarándoklatok csökkenése a reformáció terjedésével és a török előrenyomulással párhuzamosan következett be.
Az ovális alakú, fém keretbe foglalt ereklyegyűjtemény nyolc apró ereklyetartóval és a benne található ereklyékkel a nagy vallási személyiségek földi maradványait őrzi, amelyek kultikus tiszteletben részesültek. Az elnevezés, ereklye, relikvia (gör. leipszana; lat. reliquiae, a relinquo 'hátrahagy' szóból származik.
Négy darab bőrből varrt edény. Karcolásos, indás díszítésű a bőr felülete. Kirgiz pásztorok készítették saját használatukra. Jellegzetes nomád tárgy: könnyű és törhetwetlen. A varrás annyira sűrű és finom, hogy a bőredény vízhatlan volt. Kumiszt tároltak benne. Almásy György gyűjtése Turkesztánból. Magassága: 42 cm szélessége: 12 cm hosszúsága: 30cm. Keletkezés ideje: 1850 - 1900
Kartonból készített posztamens-szerű fiókos lapra szerelt, vörös karmazsinnal borított kaptafára húzott, kék selyemből készült, sarkas női körömcipő.
Barna, vékony bőrrel borírott, bélelt bőrönd, tűzött szélekkel. Teteje belső bőr merevítővel kapcsolódik az aljához, belsejében a tisztálkodó szerek számára varrt tokokkal. A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu