A balatoni viharjelzés 1934. július 8-án indult meg dr. Hille Alfréd királyi repülőredes és meteorológus tervei alapján. A jelzőrendszer része volt az árbócra felhúzható viharkosár a viharágyúkkal és a szirénákkal együtt.
Ha a mólón lévő jelzőkosarat felhúzták, akkor viharra, nagy szélre lehetett számítani, ha lent hagyták, akkor csendes, nyugodt időre. A jelzéseket a Légügyi Hivatal meteorológusai adták ki. Napjainkban már automata fényjelző rendszer figyelmezteti a balatoni hajósokat és fürdőzőket a közelgő viharra.

Viharjelző kosár - Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Fából készült hajómalom makettje, fekete hajótesttel, zöld házzal és barna, deszkát utánzó tetővel. A ház- és a völgyhajó orra, valamint – kopjafa-szerűre faragott – orrtőkéje egyaránt nemzeti színűre festett. A házhajó jobb oldalán az „Él-jen Szabó Örzsébet”, míg ék alakú orra két oldalán keretben pirossal a hajó neve, „Sz(ent). János” szerepel.
A makett különlegessége, hogy a hajótesten céhtagok nevei is szerepelnek: Roka János Ö(reg). D(ékán)., Hártl J(?). CZ(éh). M(ester), Tanay J(?). a(tya)m(ester)., Szabó M(?). bej(árómester) és a Szabó J(?). bej(árómester). Rajtuk kívül a völgyhajó fekete hajótestén „Bodis Mihály, orrán kétfelől pedig Fodor I(?)., Tarro I(?). neve olvashatók még, míg a két hajó fenekén az „Éljen a Molnár társaság”, illetve az „ujittatott 1868” felirat szerepel.
Középütt faszínű malomkerék helyezkedik el.

A győrszigeti hajósmolnár legénycéh szállóhely-jelvénye - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Vízi mentés során használt életmentő eszköz. Anyaga régebben parafa vagy más könnyű fa volt, ma azonban már könnyű műanyaghabból készítik.
Az övet a hajó fedélzeti magasságától is függő, de legalább 15 m hosszúságú kötéllel rögzítik a hajóhoz, így ha nem sikerül a mentésre szorulóhoz odadobni, akkor visszahúzható, és újra lehet próbálkozni.

"502 MHRT" mentőőv - Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Kisfaludi Strobl Zsigmond a budapesti Művészházban 1909-ben rendezett kiállítása után lett elismert. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás, valamint külföldi utazások és számos hazai és külföldi elismerés jelzik életének ezt a korszakát. Az I. világháború viszontagságait és a Tanácsköztársaság leverését követő időkben azonban a művész nehezen talált újra önmagára. A gondok elől menekülve mintázta női márványszobrait, amelyek sorába illeszkedik a Reggel.
A „magyar Venus”-nak is nevezett mű kisméretű példányát Kisfaludi 1924-ben faragta. A plasztika reprodukciója megjelent a Studio című angol nyelvű lapban. William Randolph Hearst amerikai médiamogul az újságban látta meg a szobrot, majd megrendelte életnagyságú változatát. Ennek másodpéldánya látható kiállításunkon. A fésülködés közben zsánerszerűen, ugyanakkor ünnepélyesen mintázott női akt közvetlen hatást kelt. A napszak allegóriájaként ábrázolt ruhátlan nőalakot a leselkedés intimitása, a realista mintázás és a lírai hangvétel teszi bensőségessé.

Reggel, 1924 - 1926 - Magyar Nemzeti Galéria
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.