A régi műtermi fényképezőgép háza az alapdeszkából és az ahhoz kapcsolódó homlok- és hátfalból áll, amelyeket fényelzáró kihuzat köt össze. Az alapdeszka, a homlok- és a hátfal politúrozott rózsafából készült. A négyszögletes homlokfal hordja a könnyen cserélhető objektívdeszkát; a hátfal pedig vezetőleceivel a mattüveges beállítókeretet, illetve a fényérzékeny lemezt tartalmazó kazettát fogadja be. A durva távolságbeállítást a két részből álló alapdeszka össze- illetve széthúzásával végezték el, az élességállítást pedig a homlok- vagy a hátfal (fogasléc-csavarhajtásos) mozgatásával oldották meg. A perspektivikus torzítások megszüntetése érdekében eltolhatták, illetve elforgathatták a hátfalat a vízszintes és a függőleges tengely irányába. A gép állványa szintén politúrozott rózsafából készült, az oszlopos állvány függőlegesen mozgatható oszlopát háromlábú asztalzat tartja.(Magyarországon elsősorban Voigtländer objektívvel felszerelt kamerákkal lehetett találkozni.)
A Voigtländer céget, egy ambiciózus, lipcsei születésű fiatalember, a 24 esztendős Johann Christoph Voigtländer alapította, aki 1755-ben Prágából érkezett Bécsbe, a Habsburg Birodalom fővárosába, ahol a Meinicke műhelyben helyezkedett el, és precíziós mérőeszközök készítésébe kezdett; majd 1763-tól saját műhelyt alapított. Halála után a műhelyt fiai vitték tovább Voigtländer fivérek néven. 1807-ben a legkisebb testvér Johann Friedrich vette át a vállalkozás vezetését, tevékenységi körét pedig az optikai eszközök gyártására is kiterjesztette. Az optikában hamarosan nevet szerző cég az 1840-es évek elejétől került közelebbi kapcsolatba a fotózással. Ekkor már az unoka, Peter Wilhelm Friedrich volt a cég vezetője, aki összeismerkedett a Magyar Királyságban született Jozef Maximilián Petzvallal (Petzval József Miksával), aki a fotótörténelem egyik legnagyobb újítója volt. Az általa kifejlesztett, nagy fényerejű, akromatikus kettős portré objektív forradalmasította a fényképészetet. Az addigi 20-30 perces expozíciós idő az új optikának köszönhetően 1 percre csökkent. Petzval elméleti számításaiból a Voigtländer cég objektívet készített, mely hosszú évtizedekig a portréfotózás egyik alap eszközének számított.

Állványos műtermi fényképezőgép, 1910 körül - Herman Ottó Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Kétszálas láncöltéssel varró, lábbal hajtott, speciális kesztyűvarrógép.Vas lábazat, fa munkaasztal, Singer márkajelzés. Steppvarrásnál a bőrszéleket 1-2 mm-es fedésben kellett egymásra helyezni, és varrás közben a munkadarabot vízszintes síkban kellett tartani.
Az első kesztyűvarrógépet 1867-ben alkották meg. A bemutatott gépet a Hamerli J. Kesztyűgyárban, Pécsett használták.

Stepp varrógép, lábbal hajtott, 20. század eleje - Janus Pannonius Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Öntöttvas szőlőmetsző olló, gyümölcsfák metszésére is használták. Lemezütközős vágófelülettel rendelkező gyári termék, két szárát csavarral rögzítették össze, a rögzítés előtt kiöblösödő rész látható két fémtüskével, melyek között egy mára már hiányzó csavart laprugó helyezkedett el. A korábbi kovácsolt szőlőmetsző kések helyett a 19. század közepétől kezdtek elterjedni a könnyen kezelhető gyári rugós metszőollók. Az ollók használata megváltoztatta a metszési módot is, a korábbi kopaszra metszést felváltotta a csapos metszés.
Dr. Gaál Dezső gyűjtötte Kecskeméten, 1950-ben.

Szőlőmetsző olló, 20. század első fele - Katona József Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Az eszköz a tűzcsiholás elengedhetetlen eszközeként (a kova és tapló mellett), mindig ott lapult a pásztorok, erdőjáró emberek tarisznyájában. Múzeumunk fémkeresős önkéntesei számos alkalommal találnak ehhez a tárgyhoz hasonló acélt, döntően öreg, nagy tölgyek alatt, ahol a régmúlt embere ugyanúgy elhagyta acélját, mint manapság mi az öngyújtónkat.

tűzcsiholó acél, 19. század - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.