A százéves háború és a járványok pusztításai, a német-római császár és a pápa hatalmának megingása, egyházszakadás és eretnekmozgalmak zárták a 14. századot. A késő középkor politikai és ideológiai hanyatlásának ebben, a Johan Huizinga holland történész metaforájával oly költőien a középkor alkonyának nevezett zűrzavaros időszakában meglepően gazdag művészet sarjadt. A gótika utolsó virágzásának ideje volt ez: fényűző záróakkordja egy letűnőben lévő világnak, egyúttal színpompás nyitánya az elkövetkező reneszánsznak. Az 1400-as évek művészete, az internacionális gótika egyszerre hódította meg Európa valamennyi jelentős uralkodói központját, királyi, hercegi és nemesi udvarát. IV. Károly (1346-1378) német-római császár új birodalmi székhelye, Prága is ekkor élte fénykorát. A cseh késő gótika nemcsak a közeli városokat ragyogta be, de kisugárzása egész Közép-Európa művészetében éreztette a hatását.
A IV. Károlyt követő, szerencsétlen sorsú Vencel (1378-1419) könyvek iránti szenvedélyének és a kolostorok fényűző liturgiájának köszönhetően pompás kódexek egész sora született ekkor. A történelem viszontagságait azonban csak kevés kézirat vészelte át. Nem kedvezett az idő a sedleci ciszterci kolostor díszes misekönyveinek sem. Az 1414-ben készült, liturgikus szövegeket és énekeket egybegyűjtő, többkötetes, gazdagon illusztrált antifonále és graduále csak töredékesen maradt ránk. A hosszas hányattatások után végül a brnói Egyetemi Könyvtárba és Állami Levéltárba került csonka kéziratok a festésükből még ennyit sem őriztek meg: a kódexeket csaknem valamennyi miniatúrájuktól megfosztották. Nem tudjuk, mikor vágták ki a könyvekből a képeket, mindössze kilenc különálló miniatúrát ismerünk, amelyek a sedleci kódexekből származnak; közülük nyolcat a Szépművészeti Múzeum őriz.
Az aranykerettel szegélyezett, a kortárs francia miniatúrák újfajta természetszemléletét a lágy stílus lírai érzékenységével és ornamentikájának választékos eleganciájával ötvöző S iniciálé az antifonále pünkösdi imáit bevezető zsoltár előtt állt. Mesterének nevét azonban, mint a középkorban legtöbbször, homály fedi. A geronai Museo Diocesanóban található egy mártírok legendáit elbeszélő kézirat, amelyet a sedleci misekönyvekkel azonos műhelyben festettek. A jobb híján a Geronai Martyrologium mestere szükségnévvel felruházott prágai kódexfestőről, a műhelyében dolgozó miniátorok számáról és munkamegosztásáról azonban szinte semmit sem tudunk. Néhány hasonló stílusú kézirat alapján mindössze annyi biztos, hogy a sedleci miniatúrák ugyanabból a prágai kódexfestő műhelyből kerültek ki, amelyben néhány évvel korábban a Geronai Martyrologium is készült. Az ezüstbányáiról és pénzverdéjéről híres Kutná Hora szomszédságában fekvő, dúsgazdag sedleci kolostor mindenesetre megengedhette magának, hogy a kor legjobb kódexfestőit foglalkoztassa. KÁRPÁTI ZOLTÁN

A Szentlélek eljövetele, 1400 - Szépművészeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A gyermekágyas asszonynak rokonai, barátai „paszitot” vittek, vagyis étellel gondoskodtak róla és családjáról. Az elkészített ételeket cserépedényben tették a kosárba, tetejükre díszes vékaruhát terítettek.
A lányok már gyermekkorukban kiválasztották barátnőjüket, ennek a kapcsolatnak a megpecsételésére szolgált pünkösd idején a „komatál” küldése. A komaság a műrokonság csoportjába tartozik, életre szóló köteléknek számított.

vékaruha, 19. század vége-20. század eleje - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.