A céhzászló a céhtagok testületi összetartozásának jelvénye. A céhek városvédő, katonai kötelezettségével függ össze, a 13-14. századtól alatta gyülekeztek ellenséges támadáskor a fölfegyverzett céhtagok. Később a céhházat díszítette, az ünnepélyes világi fölvonulásoknak és vallásos körmeneteknek is elmaradhatatlan dísze lett. A céhzászlókat kezdetben a céh világi jelvényei díszítették, a 15-16. század óta megjelent a mesterség védőszentjének az ábrázolása is.
A gyűjteményünkben a nagyvázsonyi varga céh 1867. évből való bordó selyem zászlója található, egyik oldalán Sárkányölő Szent György ábrázolásával.

Céhzászló, 1867 - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A cégérek a 19. század közepéig a magyarországi városok és mezővárosok utcáinak jellegzetes tartozékai voltak. A fogalom a német Zeiger szóból származik, amely mutatót jelent. Ezek a különböző címszerű jelképek már a középkorban is az egyes mesterségeket, foglalkozást, szolgáltatást jelölték. A 20. században is találkozhatunk velük.
A műtárgy egy vasból készült, feketére festett, kehelyre tekeredő kígyót ábrázoló gyógyszertári cégér. Az 1992-ben Veszprémben, Dr. Pávics László által alapít veszprémi Fehér Üröm Gyógyszertár (Iskola u. 3.) cégére volt.

Cégér, 1990-es évek - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A céhek elsősorban iparosok vagy kereskedők érdekvédelmi társulásai voltak, amelyek az európai városokban a középkorban jöttek létre és a 19. századig, Magyarországon 1872-ig működtek. Az azonos mesterséget gyakorlók vagy rokon szakmabéliek egy-egy céhbe tömörülve, szigorú szabályokkal védelmezték a törvényes ipart a kontároktól. A céh tagjainak elsőbbségi jogot biztosítottak idegen mesterekkel szemben, meghatározták a termelés és az értékesítés feltételeit. A céh tagjai közé olyan mesterek tartozhattak, akik mesterségbeli tudásuk igazolásához elkészítették a mesterremeküket, így nyertek tagságot a testületbe. .
A mogyorófából készült, fenék nélküli, nádabronccsal körülfogott kis hordó az egri kádárcéh remeke. Az abroncskötegek piros-fehér-zöld színűek, míg a hordócska dongái pirosra festettek. Elöl az abroncsok között festett leveles szőlőfürt. A függesztésre szolgáló kampó alatt bemélyedés van, melyből 4 további lyuk nyílik. A hordócska dupla falú, belül üreges és így borrejtésre is alkalmas volt, űrtartalma kb. 15 liter. A hordó falában 4 különböző fajta bort tárolhattak, kiöntésére alul a peremén és a felső szélén 2-2 hordócsappal ellátott kiömlőnyílás szolgált. A 18. század közepén Egerben készült kádár remeket, később a 20. században átfestették és cégérként használták.

Kádár céhremek, ill. kádár cégér,  18. század közepe - Dobó István Vármúzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Az itt látható tárgy a "Vörösrák" vendéglő cégére volt. A vendéglátó cégérek közül legendás volt a Vörösrák. A vendéglő épülete Csaba és Mindszent között, a 19. század elején még az országút mentén, a szántóföldön fogadta vendégeit. A szó hagyományos értelmében csárdának számított. Utolsó érdemi híradás a működő vendéglőről és korcsmáról 1922-ben jelent meg. Ekkor eladta Putnokon lakó tulajdonosa, Grósz Simon, s az épületről levett cégér tőle került múzeumi gyűjteménybe.
Egy-egy mesterség, vagy műhely figyelemfelkeltő megjelölésére gyakorta használtak jelképes tárgyakat, cégéreket. Legtöbbször a mesterségre utaló készítmény kicsinyített mása volt ez, mint például a perecforma a péknek, a kocsikerék a kerékgyártónak, vagy tányér a borbélynak. Gyakran előfordult, hogy a cégérről nevezték el az adott épületet. Ilyen volt Miskolcon a Korona szálloda, a Kispipa, a Bárányka, vagy éppen a Vörösrák vendéglő. Az üzletek, vagy vendéglátóhelyek homlokzatára függesztett cégérek részben „kikoptak", részben - mert 1922től reklámdíjat kellett értük fizetni - maguktól lekerültek. Nagyobb részük megsemmisült, néhányukat a múzeum gyűjteményei őrzik. Helyüket a bolti cégtáblák, gyári terméktáblák váltották fel.

Cégér, 19. század - Herman Ottó Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.