Kovács Margit életműve rendkívül sokoldalú, technikailag bravúros, tematikájában igen változatos. A dekoratív megformálás, az emberközeli témák, mitológiai, bibliai narratívák egy szerethető, ismerős világot teremtenek. A harmincas évek közepétől kiállított az egyházművészeti tárlatokon, a templomépítési hullámnak köszönhetően az ország több templomába is kerültek kerámiái. A kezdeti szakrális munkákat jellemző gótika, az olasz trecento vagy a bizánci hatások után Kovács Margit az egyszerűbb népi világból merítette bibliai figuráit.
Kovács Margit legtöbbet feldolgozott motívumait a paraszti világból emelte át, a korongolt részekből álló Bárányos című kerámia a különböző népi látványelemeket vegyítette, de életműve egészére jellemző a folklorisztikus ornamentika vizuális díszítőelemként való alkalmazása. Eged Dalma

Bárányos, 1949 - 1950 - Ferenczy Múzeumi Centrum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A 19. századi sámándobot a szibériai Kazim folyó mentén élő hantik (orosz nevükön osztjákok) készítették, alapanyaga a szent ligetből származó fa és egy áldozati rénszarvas bőre volt. A bőrről áztatás után szedték le a szőrt, majd nedvesen varrták hozzá a kávához. A sámándobot a szent szánon vagy a szent sarokban, illetve a lábasházban tárolták letakarva. A sámán a dob megszólaltatásával teremtett kapcsolatot a szellemvilággal, révülése során pedig ezek között a világok között utazott.

Sámándob, 19. sz. közepe - Néprajzi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A világoszöld egyiptomi fajanszból készült, négyszögletes talapzaton álló, két, töredékesen megmaradt tartórúd közé rögzített edény a szív hieroglif jelét jeleníti meg.
Az egyiptomi világnézet szerint a szív az az emberi test legfontosabb szerve. Úgy gondolták, hogy nemcsak a vérkeringés, hanem a gondolkodás, az emlékezet és az érzelem központja is a szív, amelyet ezért a mumifikálás során is különös becsben tartottak. A szív igen fontos szerepet játszott a túlvilági mérlegeléskor is, amikor a halottnak a földi életében véghez vitt tettei alapján döntötte el a túlvilági isteni bíróság, hogy méltó-e arra, hogy Ozirisz birodalmában a megistenült lelkek között örökké éljen. A szívet tették mérlegre az ítéletkor, és a múmiával együtt eltemetett ún. szívszkarabeusz-amulettekre felírt szövegek (Halottak Könyve 30B fejezete) éppen azt igyekeztek biztosítani, hogy a szív ne valljon tulajdonosa ellen a perdöntő pillanatban.
A bemutatott darab különlegessége, hogy két emberi karral ábrázolják, amelyekben egy lapos áldozati edényt tart maga előtt. Az ún. perszonifikáció jelenségével, amikor egy élettelen tárgyat vagy fogalmat emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, sőt, esetenként istenként tisztelnek, gyakran találkozhatunk az ókori egyiptomi ábrázolásokon, hiszen kedvelt eszköze volt az egyiptomi vallási ikonográfiának.
A tárgy szimbolikája bonyolult. A szív mint a személyiség összetevője jelenik meg, tehát élő entitás. Nem egyszerűen arról van szó azonban, hogy karokat kapott, hanem arról, hogy a megjelenített póz, illetve gesztus egy pontosan meghatározható tevékenység szimbóluma: az áldozat átadásáé.

Votív szobrocska, Kr. e. 6–4. század - Szépművészeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Az offerformával öntött a viasz fogadalmi tárgyakat a mézeskalácsosok készítették és árulták a búcsújáróhelyeken a templomok mellett.
Akinek a lába fájt, az láb formájú fogadalmi tárgyat, akinek a szeme, az szem formájú fogadalmi tárgyat stb., vásárolt és helyezett el bizonyos imádságok kíséretében a búcsújáróhely oltárán vagy az oltár közelében, annak reményében, hogy az a beteg testrész vagy állat, amelyet a fogadalmi tárgy ábrázol, meggyógyul.

Offeröntő minta, 1880-as évek - Janus Pannonius Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.