Angol és magyar nyelvű bizonyító irat Kossuth Lajos aláírásával arról, hogy Irányi István (neve nemzeti színű szalag leragasztásával kitakarva) Kossuth Lajos megbízásából az 1848-49-es szabadságharc leverése után titkos megbízatásokat látott el. Irányi István a szabadságharc idején hadbíróként szolgált, több ütközetben részt vett. A szabadságharc leverése után, halálra ítélt Dániel öccse menekülését segítendő, a császáriak kezébe kerülve Dánielnek vallotta magát. Az ítéletet csaknem végre is hajtották rajta, életét gróf Szirmay István közbelépése mentette meg. 1867-ben jogakadémiai tanár lett Eperjesen, majd ügyvéd, később törvényszéki bíró.
Csappantyús elsütőszerkezetű, duplacsövű zsebpisztoly. Hengeres vont cső, széles sátorlemez. A kengyel és az elsütőbillentyű hiányzik. A lakatlemezre és a sátorvasra rovátkákat, indamotívumokat véstek. Fa markolata rövid, sima.
Perczel Mór (1811-1899) honvéd tábornok rendjele volt. A Pest-Budáról Debrecenbe menekült magyar kormány a rendjelet csak ideiglenesnek szánta. Tervezték, hogy majd a szabadságharc után, békésebb időszakban azokat elegánsabb, igényesebb kivitelű darabokra cserélik át. Az első osztályt csak Bem József és Görgey Artúr (ő nem fogadta el) tábornokoknak adományozták. A 2. osztályból kb. 140 db-ot adományozás történt tábornokok és törzstisztek részére. Perczel 2. osztályú rendjelének egy másik ugyanilyen példányát a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őrzi.
A 10. (Vilmos) huszárezred által az 1848/49-es szabdságharc alatt használt zászló. Szabályszerű "B" típus, trónfosztás utáni. 1849-ben Világosnál orosz kézbe került. 1941-ben a Szovjetúnió visszaadta, 1945-ben a szovjet hadsereg elvitte. 1948-ban került vissza Magyarországra. Zászlószalagjai a II. világháborúban elvesztek." A Hadtörténeti Múzeum Zászlógyűjteményéből. Mérete: 70x80 cm.
A 19. századi magyar nemzeti divatban a külső megjelenés, öltözködés fontos szerephez jutott. Az öltözködés, a divat talán soha nem követte annyira látványosan a történelmi változásokat, mint az 1840-es években, majd a forradalom és szabadságharc idején és a bukás után. Az egy-egy eseményhez viselt ruházat nem egyszer jellemvonásra, gondolkodásmódra, a nemzeti eszméhez való viszonyulásra, politikai nézetre engedett következtetni. A fekete szín a gyászra, a forradalomra és a szabadság elvesztésére emlékeztet. A Kossuth-kalap igen divatos viselet volt: ez a fejfedő ahhoz hasonlított, amit az amerikaiak viseltek a függetlenségi háborúban, mely gömbölyű tetejű, széles szalagú, körül felhajtott karimájú, fekete nemezkalap volt. Feje hosszúkás, nemegyszer enyhén beütve, strucctollat is tettek rá. Az 1848-as szabadságharc tábornokai is viseltek ilyen kalapot, majd az önkényuralom elleni tüntetés hozta újra divatba, Kossuth Lajos iránti tiszteletből. A fekete nemezkalap, a 20. század elején, az egri ifj. Taray József kalaposmester műhelyében ennek a mintának az alapján készült.
Eötvös Károly (1842. március 11. – 1916. április 13.) ügyvéd, politikus, író és publicista. A legélvezetesebben társalgó és legközvetlenebbül elmélkedő magyar prózaírók egyike. Korának egyik legjobb ügyvédje, a tiszaeszlári perben felmentett vádlottak nemzetközi hírű védője. Politikus, országgyűlési képviselő. Egy kedves, anekdotázó, saját korát kritikai szemmel vizsgáló gondolkodó. Tisztelete jeléül halálának 180. évfordulóján a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Nemzeti Múzeum egy kiállítással és egy virtuális tárlattal emlékezik meg róla.
A szarvasmarha szarvából, tülkéből fűrészelt edényféleség a só tárolására szolgál. A szarv középső részéből mintegy 6–8 cm széles karikákat fűrészeltek, s ezeknek az egyik végébe egy a nyílást lezáró fakorongot tettek, ez lett a sótartó feneke, másik végébe kivehető, dugószerű fedelet tettek. A másik típus az előbbitől abban különbözik, hogy nem hengeres, hanem lapított formája van. A szarukarikákat forró vízben megpuhították, majd fából faragott formára húzták.
Ez az amerikai utazóláda, ún. trunk, viktoriánus kor stílusában készült. Belül vékony világos tapétával borítva. Feltehetően hölgyek számára készült, amelyet a fedél belsején ábrázolt kőnyomatos hölgyalak képe is bizonyít. Ruhákat, hosszabb utazásokhoz szükséges tárgyakat csomagoltak bele, esetleg további kisebb és könyebb, de ugyanolyan tapétával borított papírdobozokban rendszerezhették a benne tárolt tárgyakat.
A kreativitás és a kézügyesség remek példája ez a papírból és háncsból készített fésűtartó, amelyet egy búcsúban vásároltak. A tárgy használata során gyakran megkopott, nem egy tartós konstrukció, így pótlása biztosította a későbbi vásárlás lehetőségét a készítője számára. A búcsúban a kegytárgyak mellett sok vásári bazár is volt. Itt tudtak olcsón búcsúfiát venni az otthon maradó családtagoknak.A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A céhbehívótábla a középkori–kora újkori céhek fontos hatalmi jelvénye volt: ennek körbeküldésével hívták össze a céh gyűléseit. Az üzenet átadója a tábla felmutatásával igazolta, hogy az üzenet hivatalos és a céhmestertől ered. Erre különösen a középkor elején volt szükség, amikor a mesterek nagy többsége még írástudatlan volt.
A cégéreknek az ipar és kereskedelem megjelenése óta fontos szerepük van a mesterműhelyek, kereskedőboltok megjelölésére. Főként tájékoztató és figyelemfelhívó szerepük miatt kezdték el azokat használni. A céhek mint érdekvédelmi szervezetek megjelenésével szerepük felértékelődött, hiszen azt is igazolták, hogy a céhes mesterek a szakmát jogosan művelték. A céhek szabályzata szerint a felszabadult mester egyik joga volt a cégér kiakasztása. A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu