A japán művészet egyik legismertebb műfaja, a fametszet nagy hatást gyakorolt a 20. századi európai művészetre. Elterjedtségéhez a tökéletes technikai kivitelezés mellett az olcsóság is hozzájárult.
A fametszés során a művész egy csiszolt fatáblára viszi fel a rajzot. A fekete vonalakat meghagyva a fadúcot vésők segítségével mélyíti ki a művész. A felesleges részek kimetszése után a kiemelkedő felületre viszik fel a festéket, amelyet végül papírra nyomtatnak. A sokszínnyomású fametszet e technika továbbfejlesztésével a 18. század közepére alakult ki. A színeket ebben az esetben külön dúcokon metszették ki. A papír nedvszívási képessége és a pontos illesztési technika fontos szerepet játszott a fametszet készítése során. Kitagawa Utamaro a japán sokszorosító fametszetek egyik legnagyobb mestere volt. Különböző társadalmi osztályokhoz tartozó női szépségek híres megörökítője. Alakjait rendkívüli finomság és előkelő szépség jellemzi. Hajlékony vonalakkal és rózsaszínre vagy zöldre hangolt színkompozíciókban érzékeltette a mulandó világ szépségét. (Géger Melinda - Pál Simon Kornélia)


Ülő nő 1750-1800 - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Japán hosszú és rövid díszkard. A japánok az alkalom szerint vagy a hosszú, vagy a rövid kardot viselték. E fegyvereket nagy gonddal kezelték, legbecsesebb tulajdonuknak tekintették s nagy súlyt helyeztek arra, hogy nemzedékről nemzedékre fennmaradjon a családban. A kardcsiszárok a régebbi időkben igaz művészettel foglalkoztak a kardok készítésével, amint ezen a páron is észlelhetjük.
Az egyélű pengék a legjobb acélból készültek; az egyenes markolat oldala, felső gombja és a szúrlap igen művésziesen, részben arany és ezüst sárkány és virágdíszekkel domborúan van vésve. A famarkolat kígyóbőrrel átvont, felette selyemszalaggal bevonva. A hüvelyek alapjukban fekete lakkozással, mely szürke, aranyszegélyű, felhőszerűen lakkos díszítésekkel van borítva. Említésre méltó még, hogy a markolat belsejében minden jobbminőségű kardnál a kardcsiszár neve van befoglalva. A rövid kard hüvelyének nyílásánál egy kis tőr van beillesztve.

Szamuráj kardpár 1601-1800 - Déri Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Jubileumi serleg Telepi György részére. Telepi György színész, festőművész, díszlettervező, színházi technikus, drámaíró és fordító. Pályája elején Miskolcon is fellépett, majd nyugdíjbavonulása után Miskolcra költözött, és Diósgyőr, később Tibolddaróc elöljárója lett. A serleget Telepi György 36 éves színészi pályája emlékére adományozták pályatársai. Betűhív felirata: „Telepi Györgynek, veterán színésznek, […]életpályároli leléptekor 1855. évi octóber hó 19.

serleg 1855 - Herman Ottó Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

A színházkultúrához hozzá tartozott a színházi látcső használata, amely lehetővé tette, hogy a színpadtól távol ülő néző is élvezhesse az előadásokat. Kétágú, középen állítható a távolság. A látcső tokja, fekete bőr, felnyitható fedéllel, amit fával erősítettek meg. A tok belsejében bordó selyembélés van. A tárgy a 19. században készül és a készitője ismeretlen. A látcsövet 20. század elejétől a közepéig használták. A múzeum gyüjteményébe 1986-ban került, de elképzelhető, hogy még a 70-es években is használták.

Látcső és tokja 1910-1920 - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.