Drapp bundás, hegyes orrú plüssmackó, üveg szemekkel, nagy, kerek fülekkel. Mancsait pamut anyag borítja, lábát és orrát fekete pamutcérna varrás jelezte, aminek csak nyomai látszanak, szőre színe teljesen kikopott, kilátszik a rózsaszín textil alap. Dr. Schlemmer Tamás (1929-2018) nagy becsben tartott gyermekkori játéka volt, ezt jelzi a mackó nyakában piros-zöld sodrott zsinóron lógó apró fém lap, belenyomva egy szív a Tamás név monogramja. Tulajdonosa 79 esztendős volt, amikor az előszobai vitrinben darvadozó mackót a múzeumnak ajándékozta.
Bőnyrétalapon 1952 és 1964 között, évenként használt Betlehem. A templomot imitáló deszka építmény szentképekkel, és alufóliával burkolt kereszttel van díszítve. A készítő fia az új igényeknek megfelelően elemről működtethető zseblámpaizzóval is felszerelte. A betlehemes játékkal Rétalapon is iskolás fiúk járták a házakat karácsony előtt, korábban öten, később négyen állva össze egy csoportba. Pásztorjátékukért egykor almát, diót, utóbb már pénzt kaptak, amit egyenlően osztottak el egymás között.
Mézesbábforma, amelyen bemélyített körben kettős virág és leveles indás koszorúval körülvéve, a három királyok betlehemi látogatását ábrázolja. Igen szépen díszített és faragott forma. Kevéssé repedezett, 1697.évszám bevésve a bölcső alatt. Hátlapja bemélyített félkörös. A mézeskalács kialakításához és díszítéséhez használt mézeskalácsos formákat az ügyes kezű mesterek vagy segédeik faragták. A múlt század elejéről fennmaradt pl. egy ütőfa, amelyet egy Prixner Gottfried nevű pesti rézmetsző faragott. Szentpéteri József ötvös (1781–1862) is írja naplójában, hogy ő is több mesternek készített ütőfákat. A korai ütőfákat külföldön is ötvösöknek tulajdonítják. Legjellegzetesebb a kerek alakú tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba (báb), valamint a › szív. A 17. sz.-tól reánk maradt formák java reneszánsz és barokk ihletésű. A 19. sz.-ban, amikor már a vásárlóközönség főleg a parasztokból állt, jelentek meg az ábrázolások között a híres betyárok képei (Angyal Bandi, Sobri Jóska, Milfajt Ferenc)
A turka a kecskealakoskodás, a turkajárás fontos kelléke. A köszöntő és adománykérő szokásnak központi figurája a kecskét megtestesítő személy. Különböző alkalmakkor előfordul, mint például karácsonykor, újévkor vagy farsangkor. A románság körében igen kedvelt csoportos adománygyűjtési szokás volt és a mezőségi magyarok körében is vannak erre utaló adatok. Általában furulyás, vagy más hangszeres is kísérte a csoportot. Köszöntőt, jókívánságokat mondtak, aminek fejében adományt vártak. Ez a turka Visából került hozzánk. Feje fából készült és szája mozgatással csattogó hangot ad ki. A felette lévő száraz buxuságak, krepp-papír díszek, bojtok és tükör között apró csengők és csengettyűk segítik a zajkeltést. (Magyar Néprajzi Lexikon kecskealakoskodás; Varga Sándor: Változások egy mezőségi falu XX. századi tánckultúrájában. Doktori disszertáció 2011. 96.)
Vasból kovácsolt jégpatkó, magasra felhajló felkötő oldalakkal. A lábbelire időlegesen felerősíthető, hegyes körmökkel ellátott vastárgy, amely a jégen, csúszós talajon való járás biztosabbá tételét szolgálja. A test súlya alatt a jégpatkó körmei befúródnak a jégbe (jeges talajba) és ezáltal viselőjét megóvják az elcsúszástól. A tiszai holtágon végzett téli nádvágás kiemelt eszköze, jégvágók és horgászok használták.
Világos szürke színű, formára öntött, felületén márványos mintázatú, ívelt szárvégű, hegyes orrú gumicipő. A szárral egybe öntött nyelvét fehér színű patent szorítja össze, mely visszahajtva a cipő külső oldalához kapcsolható. A hatvanas években, az 1970-es évek elején bőr cipőre húzva volt általános téli viselet a gyermekek számára. A nagy havazások, téli szánkózások idején ezzel védték a bőrcipőket az átázástól, a gyermekeket pedig a felfázástól. Ez a cipő Kvassay Judité, a Göcseji Múzeum egykori munkatársáé volt.
Szabálytalan kör alakú hótalp, fából és háncsból készült, dróttal van összeerősítve. Párja a 33659 ltsz-ú hótalp. Télen, hóesés idején a hótalpat a bakancs, bocskor talpa alá kötötték, hogy a mély, lágy hóba ne süllyedjenek bele, hanem a hótalp segítségével a hóréteg tetején tudjanak haladni. A 19. század második felében használták. Herman Ottó gyűjtése
A céhek szokásos ünnepeiket illő mértékű lakomákkal tették emlékezetessé. Ezekhez a céh szimbólumaival ellátott lakomaedényeket használtak, melyek közül nagyobb számban főképp a bor tárolására és kimérésére szolgáló kannák, kancsók maradtak ránk.
Agyagból korongolt, két lapja és két keskeny oldala van. Kívül zöld mázas, mindkét lapján felírás: Csatlós Istváné ez a butella készítette nem magának, hanem sok jó barátjának. Igyál pajtás belőle, csak föl ne bukjál tőle. - Zöld butella az én nevem mikor pálinka van bennem, de ha pálinka nincs bennem mindjárt cserép a én nevem. A feliratok fölött kockás és hullámos vonal alákarcolás. A két keskenyebb oldalán vitézkötés utánzatú karcolás.A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu