Coix lacryma-jobi magvakból készült guarani nyaklánc, egy rágcsáló állkapoccsal.
Az indián nyakláncok egyik legfőbb tulajdonsága, hogy a gyönszemek szimbolikus jelentősséggel bírnak. Mágikus védelmező funkciót töltenek be. A rajta található "tárgyak" csak abban az egy láncban értelmezhetők, összefüggenek, egymáshoz kapcsolódva az indián világképről beszélnek.

nyaklánc, Ismeretlen - Kuny Domokos Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Az 1491-ben elkészült lübecki Passió-oltárnak, Memling utolsó monumentális művének redukált változata ez a triptychon, balról a Keresztvitel, középen a Kálvária, jobbról Krisztus feltámadása, a szárnyak külső oldalán az Angyali Üdvözlet ábrázolásával.
A jól áttekinthető, szimmetrikus kompozíció, a gazdagon öltözött, elegáns alakok, az eleven színek és a hibátlan festői kivitelezés biztosította Memling képeinek nagy sikerét. Az Eyck fivérek és Rogier van der Weyden művészetének folytatója és népszerűsítője ő, akinek előadása lágyabb, kevésbé drámai, de számos valószerű részletben gazdag.

Kálvária­triptichon, középkép: Keresztre feszítés, bal szárny: Keresztvitel, jobb szárny: Krisztus feltámadása, a szárnyak külső oldalán: Angyali üdvözlet, 1480-as évek - Szépművészeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.

Ébenfa architektúra, tört félköríves oromzatába illesztve volutás keretelésű, tympanonos koronázó résszel, virágos, leveles, zománcozott arany veretekkel. A heliotrop, illetve jáspis oszlopos előreugró középrészben, félköríves fülkében és a predella három négyszög alakú fülkéjében női szentek ereklyéi vörös selyem alapra gyöngydíszítéssel felvarrva. A szélső mezők párkányokkal tagolt három szintjén és az oromzaton kalcedon és achát oszlopok hordozta fülkékben ronde bosse zománcos arany figurák. A középső fülkében férfi szentek ereklyéi, körülötte a tizenkét apostol ronde bosse zománcos figurája. Jobbról lefelé haladva: az idősebb Jakab és Szent Pál, Mátyás(?) és Péter, Tamás és Fülöp, Bertalan(?) és András, Júdás Tádé és Simon, János és Máté. Az oromzat kettős fülkéjében a holdsarlón álló, koronás Szűz, mint a Mennyek királynője, mellette a keresztes glóbuszt tartó, Megváltó győzedelmes alakja.
Több szentnek illetve apostolnak ma már hiányzik az attribútuma, a zománc néhány helyen kopott. Egykor lapított pogácsa alakú lábakon, ma 18. századi ébenfa-furnérozású lábazaton áll. Az oszták illetve a stájer pólyás címert a 17. század első tizedétől használták a német-római császárok. A magyar pólyák és a cseh oroszlánok azonban fordított helyzetben szerepelnek még a cseh veretű érméken is. Így például Mátyás 1613-as cseh veretű tallérján, II. Ferdinánd tallérjain, 1621-ig. A címerek alapján osztrák Habsburg udvari megrendelésre, ajándékozásra készülhetett a két oltár, melyek valószínűleg azonosak a bécsi császári kincstár egyházi tárgyainak 1758-as inventáriumában az első szekrény 11. és 12-es tételeként szereplő két ébenfa oltárral.
1775-ben Somogyi Dániel (1720-1801) főapátsága idején Mária Terézia személyesen is felkereste Pannonhalmát. Ezen látogatása alkalmával a 17. század első feléből származó, két, ereklyés házi oltárkát ajándékozott az apátságnak a bécsi császári kincstárból. Az egyik férfiszentek ereklyéit rejti magában, s a 12 apostol zománcozott, aranyozott szobra díszíti; a másikon, mely ugyancsak ereklyéket tartalmaz, 12 női szent szobrocskája látható. A szentek ereklyéit vörös selyemalapra gyögydíszítéssel varrták fel. Az ébenfa oltárszekrénykéket féldrágakő oszlopok díszítik. A II. József-féle 1786-os rendfeloszlatással Pannonhalma barokk kori műkincseinek legnagyobb része elveszett. Részben Budára szállították központi raktárba (ahol gyújtogatás következtében minden elégett), részben elárverezték. A két ereklyetartó oltárkát Somogyi Dániel főapát családja mentette meg és juttatta vissza a szerzetnek. (Sz.R.)

Ereklyetartó házioltár, 19. század - Pannonhalmi Főapátsági Múzeum 
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.