K2 Blog
Európa karikatúra térképe
A térképet Varga Imre a budapesti élclapok foglakoztatott grafikusa készítette 1914-ben. Ekkoriban még mindenki úgy gondolta, hogy a háború hamar véget ér. A térkép készítője a háborús propaganda minden eszközét bevetette: egyszerűsítés, nemzeti jellemvonásokhoz kapcsolódó előítéletek, féligazságok. A korszak jellemző karikatúra műfajai voltak a humoros, szatirikus térképek, a propaganda képeslapok. A hírközlés, valamint a hírmagyarázás kedvelt eszközei voltak.A háborús Európa karikatúra térképe - Nagyatádi Városi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Kukucskálódoboz
A 18. század elején a vizuális információ a városokban még nem volt magától értetődő. A kor emberének fokozódó szellemi igénye a képek szemlélésében is jelentkezett. A 18. századi vásárokban népszerűek voltak az utcai képvetítések. A metszetek java része európai nagyvárosok utcáit, tereit, nevezetességeit mutatja be, a 92 darabból álló tárgy együttesnek további képei szemléltetik például Az ókori világ csodáit, továbbá a mitológiából vagy a bibliából vett jeleneteket. A metszeteket a 18. század második felében adták ki, nyugat-európai kiadó vállalatok. A kukucskáló doboz készítőjének neve nem ismert, de néhány rézmetszet rajzolójáról és metszőjéről van tudomásunk. Rajzolók: Rigaud, Ozanne, Noel, Jean Joseph Diezler, Arends. Metszők: Balthasar Fredric Leizel, J. F. Leizel, Johann Christoph Nabholz, Maurice Baquoy, Francois Xaver Habermann, J.M.Siccrist, F. Riedel, Carol Remshart.
Kukucskáló doboz - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Anyaszobor gyermekkel
A gyermekkel ábrázolt női szobrok az életet adó, a közösség fennmaradását utódokkal biztosító anya fontos szerepére utalnak a kongói társadalomban. A gyermeket a karjukban, ölükben tartó, hátukon hordó, szoptató nők figurája a termékenységet jelképezik, ugyanakkor az ősanyát, a rokonsági ágazat védelmezőjét, a természetfeletti erőket is megjeleníthetik. Egyes szobrokon a fejtetőn viselt hajkorona uralkodói státusra utalhat. Dr. Bedő Rudolf gyűjtése.Anyaszobor gyermekkel - Néprajzi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Bölcső
A Magyarországon elterjedt talpas bölcsőtípusnak szép példája ez a Mosonszentmiklóson 1873-ban készült darab, melyet a helyi bútordíszítési szokásokhoz híven festéssel díszítettek. Végére az F. I. monogram betűi közé az IHS kezdőbetűket is felfestették, mivel Jézus görög nevének rövidítését olyan szimbólumnak tartották, mely megóvja a bölcsőben ringó gyermeket az ártó hatalmaktól. Ennek különösen az első napokban, megkeresztelése előtt látták szükségét.
Bölcső - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Madonna szobor
A fából faragott, festett kis szobor Szűz Máriát ábrázolja halott fiát ölében tartva. Az ilyen témájú műalkotás neve piéta. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött a házban élők vallása. Az épületek homlokzatára, kis fülkékbe fából vagy cserépből, ritkábban porcelánból készített Mária-szobrokat helyeztek. Ez a tárgy is jellegzetes példája a folyamatosan egyszerűsödő népi barokk formavilágának.
Madonna szobor - Dobó István Vármúzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Aranysakál
Az aranysakál elterjedési területe főleg Európa délkeleti részétől Délkelet-Ázsiáig húzódik. Észak-Bácskában a 20. században kihalt, majd a 90-es években újra megjelent és elszaporodott.A fákkal tarkított pusztákat, bokorerdőket, nádasokat kedveli. Mérete nagyobb rókától, kisebb a farkastól. Színe változatos, többnyire sárgás-, vöröses- vagy szürkés barna, hosszú farka közepesen lompos. Többnyire rágcsálókat fogyaszt, de a dögöt sem veti meg. Párban vagy kis családi csoportban vadászik.
Montírozott preparátum - Szabadkai Városi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Dolomit-kéneslepke
Fogyatkozóban levő, értékes és védett nappali lepkénk. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Kárpát-medence és Burgenland jelenti elterjedési területének nyugati szegélyét. Megtalálható Délkelet-Európában, Kis-Ázsián át egészen Mongóliáig. Több közép-európai országban nagyon megritkult, vagy már ki is halt. Hazánkban közepesen ritka, életképes állományai globális mértékben is igen nagy természetvédelmi értéket képviselnek. Főként a Dunántúli-középhegységre jellemző (különösen a Keleti-Bakonyban és a Pilisben), valamint a Duna–Tisza közének északi részén is előfordul. A nyugati határszélen élt populációi kipusztultak.
A 3-5 centiméter nagyságú fajnak három, melegebb években akár négy generációja is kifejlődik. Kisebb megszakításokkal áprilistól akár októberig is találkozhatunk példányaival. Gyors és erőteljes röptű faj. A többi kéneslepkéhez hasonlóan kizárólag összecsukott szárnnyal pihen. Hernyóinak tápnövényei csüdfű-fajok (főleg kisvirágú csüdfű) és bükköny-fajok (főleg borzas bükköny). Tipikus középhegységi élőhelyei a mészkedvelő pusztafüves- és sziklafüves lejtősztyepprétek, sík területeken löszgyepek, esetenként homokpusztagyepek.
Magyarországon a megfelelően jó állapotú és méretű biotópokban még jelentős állományai élnek, de veszélyeztetett fajnak kell tekinteni, és érdemes pontosan feltérképezni még meglévő állományait. Bár hazánkban még nem számít erősen veszélyeztetett fajnak, sok országban a kipusztulás szélére sodródott, ezért is jelentősek a magyar állományai.
Dolomit-kéneslepke - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Szemölcsevő szöcske
A szemölcsevő szöcske eurázsai elterjedésű faj, Észak-Bácska száraz, meleg gyepeinek jellegzetes rovara. Az intenzív mezőgazdasági művelés élőhelyét jelentősen beszűkítette és fragmentálta. Nagy méretű, 2,2–4,5 cm hosszú, zömök testű, karakteres színezetű: sárga, zöld vagy barna alapszínét sötét foltok tarkítják. Elülső szárnyaival ciripel. Ragadozó, apró rovarokat fogyaszt. A népi gyógyászatban szemölcs eltávolítására használták, erőteljes rágóival ugyanis hatalmasat képes harapni.Rovarpreparátum - Szabadkai Városi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
More...
Tarsoly
A tarsolylemez a tarsolyok jellegzetes, fémből, egyedi ötvösmunkával készült fedőlapja. Férfi viselet-kiegészítő volt. A műtárgyon a hímzés az Erdélyi Nagyfejedelemség címerét ábrázolja: középen kitárt szárnyú sas, egyik oldalán nap, másik oldalán hold, alatta hét vár. A korona és a címer alsó része aranyozott ezüstfonallal volt hímezve, a várak valamint a címer felső sávja ezüsttel hímzett.
Valószínűleg a Szent Koronát Bécsből Pozsonyba kísérő egyik bandérium használta (1790).
Tarsoly, 1790-1790, körül - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Luna sósborszesz plakát
Luna sósborszesz, gyártja a Hazai Likőr-Rum és Szeszárugyár Rt. A képen egy üveg sósborszesz látható, a háttérben pedig a mosolygó hold (luna) figyeli egy ház ablakát, ahol két emberi sziluett áll, az egyik éppen keni a másik hátát. A sósborszesz, amely víz, konyhasó, finomszesz, etil-acetát és mentolkristály felhasználásával készített alkoholos oldat a 19. század végén elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Gyógyszertári neve: Spiritus menthae cum sale
Luna sósborszesz plakát, 1937 - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Lunula
A római aranyművesség gyökerei a hellenisztikus időszakra nyúlnak vissza. A technika elmaradt a görög vagy az etruszk előképek gazdagon díszített, igényesen kivitelezett darabjaitól. A kivitelezés leegyszerűsödött, különösen a centrumoktól távolabbi vidékeken. A finom, munkaigényes kidolgozás helyébe inkább a látvány, a színek és minták mozgalmassága lépett.Az ékszerek stílusában két nagyobb időszakot tudunk meghatározni. Az első periódus folyamán, a kora császárkorban (Kr. u. 1–2. század) az arany ékszerek készítői még nagymértékben a korábbi antik előképekhez nyúltak vissza, ez a későbbi századokban lassan kikopott a mesterek tudásából.
A lunula egy olyan félhold alakú függő, amelyet nyakban viseltek és vélhetőleg egyfajta varázseszköz volt. A hold, a varázslat és a nőiesség pogány szimbóluma, amelyet csak a nők viseltek. A félhold formájú függő, a helyi, bennszülött viselethez is hozzátartozhatott.
A bemutatott darab is ezt a hellén hatást mutatja. Formája széles, tömzsi, felületén gyöngyözött mintázat. A közepén és a félhold két végén egy-egy apró, kerek foglalat - a betét hiányzik. A fül kettős horonnyal tagolt, a kapcsolódásnál négy apró gyöngyözött minta látható.
Lunula, 100-200 - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Női csizma
Egyházi nagyünnepeken, esetleg színpadi fellépéseken viseltek ilyen csizmát a konfirmált leányok, illetve a fiatalasszonyok. Az ilyen csizmák többnyire kemény szárral készültek, ez a példány puhaszárú, piros lakkbőrből készített. A szár felső széle ívelten szabott, aranyszínű zsinórral szegélyezett és középen kis bojttal díszített. A szár mindkét oldalán összevarrt, alsó része ráncolt. Fejrésze az orr irányában hegyesedő, keskeny. Talpa fordított varrott, sarka ívelt formájú, karcsú, magas, alján rézpatkó. A csizma szárának felső része, a feje és a sarok feletti kéreg sárga pamutcérnával, tűzéssel díszített: egymáshoz kapcsolódó tulipán- és virágmotívumok díszítik. A sarokrész fölött kis riglikkel is díszített.
A csizmahúzó fülön látható felirat a készítőre utal: „L. Balázs Cluj”, vagyis egy kolozsvári műhelyben dolgozó, Balázs vezetéknevű csizmadia-cipész készítette.
Női csizma 1970-1989 - Néprajzi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
RÓLUNK
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
KAPCSOLAT
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu