K2 Blog
Luna sósborszesz plakát
Luna sósborszesz, gyártja a Hazai Likőr-Rum és Szeszárugyár Rt. A képen egy üveg sósborszesz látható, a háttérben pedig a mosolygó hold (luna) figyeli egy ház ablakát, ahol két emberi sziluett áll, az egyik éppen keni a másik hátát. A sósborszesz, amely víz, konyhasó, finomszesz, etil-acetát és mentolkristály felhasználásával készített alkoholos oldat a 19. század végén elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Gyógyszertári neve: Spiritus menthae cum sale
Luna sósborszesz plakát, 1937 - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Lunula
A római aranyművesség gyökerei a hellenisztikus időszakra nyúlnak vissza. A technika elmaradt a görög vagy az etruszk előképek gazdagon díszített, igényesen kivitelezett darabjaitól. A kivitelezés leegyszerűsödött, különösen a centrumoktól távolabbi vidékeken. A finom, munkaigényes kidolgozás helyébe inkább a látvány, a színek és minták mozgalmassága lépett.Az ékszerek stílusában két nagyobb időszakot tudunk meghatározni. Az első periódus folyamán, a kora császárkorban (Kr. u. 1–2. század) az arany ékszerek készítői még nagymértékben a korábbi antik előképekhez nyúltak vissza, ez a későbbi századokban lassan kikopott a mesterek tudásából.
A lunula egy olyan félhold alakú függő, amelyet nyakban viseltek és vélhetőleg egyfajta varázseszköz volt. A hold, a varázslat és a nőiesség pogány szimbóluma, amelyet csak a nők viseltek. A félhold formájú függő, a helyi, bennszülött viselethez is hozzátartozhatott.
A bemutatott darab is ezt a hellén hatást mutatja. Formája széles, tömzsi, felületén gyöngyözött mintázat. A közepén és a félhold két végén egy-egy apró, kerek foglalat - a betét hiányzik. A fül kettős horonnyal tagolt, a kapcsolódásnál négy apró gyöngyözött minta látható.
Lunula, 100-200 - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Női csizma
Egyházi nagyünnepeken, esetleg színpadi fellépéseken viseltek ilyen csizmát a konfirmált leányok, illetve a fiatalasszonyok. Az ilyen csizmák többnyire kemény szárral készültek, ez a példány puhaszárú, piros lakkbőrből készített. A szár felső széle ívelten szabott, aranyszínű zsinórral szegélyezett és középen kis bojttal díszített. A szár mindkét oldalán összevarrt, alsó része ráncolt. Fejrésze az orr irányában hegyesedő, keskeny. Talpa fordított varrott, sarka ívelt formájú, karcsú, magas, alján rézpatkó. A csizma szárának felső része, a feje és a sarok feletti kéreg sárga pamutcérnával, tűzéssel díszített: egymáshoz kapcsolódó tulipán- és virágmotívumok díszítik. A sarokrész fölött kis riglikkel is díszített.
A csizmahúzó fülön látható felirat a készítőre utal: „L. Balázs Cluj”, vagyis egy kolozsvári műhelyben dolgozó, Balázs vezetéknevű csizmadia-cipész készítette.
Női csizma 1970-1989 - Néprajzi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Mellény
Rövid derekú, V kivágású, elől nyitott mellény, karöltője lekerekített. A fekete és lila bársony alap egész felületét beborítja az ezüst színű paszomány felvarrásával kialakított finom rajzolatú mintázat, amely tulipánokból és hurkokból építkezik. A díszítményt a mellény hátán színes üveggombok élénkítik. A gyűjtő Déri György a díszítményt "ezüst sujtás"-nak nevezi, s meghatározása szerint a Rozsnyó közelében fekvő Lucska nevű faluból származó mellény "tót viselet".
Mellény 1886-1900 - Déri Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Szigetvári konty
Ezt a típusú kontyot feltehetőleg először egy szigetvári kalaposnő állította össze, innen kapta nevét és terjedt el a Zselic falvaiban. Jegyajándékként, a vőlegény pénzén vásárolták meg. Jómódúak ötöt-hatot is kaptak, a szegényebbek kettőt: egy kék szalagosat és egy „táncba való” piros, nagy rózsásat. A nők haj- és fejviseletükkel is jelezték családi állapotukat. A házasságot követően kontyba fogták hajukat és főkötővel takarták le. Ennek színe és mintázata egyre visszafogottabbá vált, ahogy idősödtek. Készítője ismeretlen szigetvári kontyvarró.
Szigetvári konty 1900-1930 - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Szent sír
A katolikus templomokban nagypénteken ma is felállítják Jézus Krisztus jelképes sírját. A szent sírban elhelyezik Krisztus fekvő szobrát és fehér virágokkal, rendszerint hortenziával díszítik. A sír mellett egykor vallásos társulatok tagjai felváltva őrt álltak a feltámadási körmenetig. Jézus sírjának a magánáhítatban való megjelenése kivételes példa. A „Krisztus koporsót” Leikep Ferenc készítette Csobánkán az 1880-as években, fogadalomból. Hamvazószerdán kezdte és nagycsütörtökre készült el vele, nagypénteken állította fel otthonában. E vallásos tárgy fenyőfából készült, pogácsalábakon áll, négy sarkán lombfűrésszel kialakított díszítmény, három oldala üvegezett. Benne a töviskoronás, halott Krisztus festett faszobra korábbi, valószínűleg templomi használatból kikerült alkotás. A koporsó tetején lévő kis emelvényen egykor a Golgota három keresztfája volt. Hozzá tartozik két lombfűrészelt díszű gyertyatartó is. (Sz. Tóth Judit)Szent sír 1880-1889 - Ferenczy Múzeumi Centrum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Hímestojás
Tojásfestésre a gyári festékek elterjedéséig növényi alapanyagokból készült festőlevet használtak. Ez a tojás úgy készült, hogy először folyékony méhviasszal rárajzolták a mintákat, amik később nyers színűek maradtak. Ez után zöld festékbe tették, majd megszárították és viasszal töltötték ki a zöld minták helyét. Végül a tojásokat hagymahéj főzetbe tették (ezt „börzsönynek” nevezték), a tojásrétegeket megint csak hagymahéjjal fedték be és az egészet állni hagyták egy éjjelen keresztül. Másnap forrás után öt percig főzték. Melegen letörölgették róluk a viaszt, ami nem engedte megfesteni az alatta lévő réteget. Végül zsírral átfényesítették.Hímestojás, hímöstojás, darutollas mintával 1966 - Rippl-Rónai Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Ládakereplő
Húsvét előtt, a Nagyhéten, miután „a harangok Rómába mentek”, előkerültek a generációkon át megőrzött kereplők, hogy hangjukkal a harangszót helyettesítsék. A templom elé kitett, vagy a harangtoronyba beépített ládakereplőket a harangozó szólaltatta meg. Ennek a típusnak a képviselője ez az 1932-ben készült, Tápról származó darab is. Tekerőkarral meghajtott, bütyköstengellyel mozgásba hozott fakalapácsainak hangját a nagyméretű, üreges faláda erősíti fel. Az oldalára vésett feliratot egykor vörös festékkel színezték.
Ládakereplő 1832, április 14. - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
More...
Bárkamodell
Nagy tömegű élőhal szállítására alkalmas bárka modellje. A bárka alsó része maga a haltároló, ennek oldalfala lyukacsos, hogy víz juthasson bele, így a halak életben maradnak benne. A modell kialakítása megfelel az eredeti szállítójárműnek. Részei: hajótest; fartőkéje (azaz hátsó része) felől magasított, fedett bárkarész, ennek homlokzatán ajtó és két ablakocska. Az ajtó drótretesszel zárható, külső lapján egy Szt. János-kép. Az orrtőke (azaz az első rész) háromszögletű, domborodó, rövid nyakkal, kosfejjel (azaz csigás végződéssel). Az orrtőke mögött három ágú őrfa van. A fartőkéhez kapcsolódik a kormánydeszka, ehhez pedig a kormányrúd, mellyel a bárka tetejéről kormányozták a járművet. A modell színe alapvetően fekete, de egyes részei piros-fehér-zöld színekkel díszítettek.
Bárkamodell - Néprajzi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Emléktárgy
A kecskeméti konzerv igen rendhagyó a műtárgyak között. Egy olyan időszaknak állít emléket, amely a 20. századi történelem egyik legérzékenyebb időszaka volt. A Balaton adott alkalmat és lehetőséget a rendszerváltás, a berlini fal lebontása előtt az NDK és NSZK turistáknak a találkozásra. A német turisták nagy száma miatt megjelentek a csak német nyelvű feliratos emléktárgyak.
A rendkívül kreatív termék a 2005-ös badacsonyi bazár kínálatából még mindig nem hiányozhatott.
Emléktárgy - Laczkó Dezső Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Fából készült vízöblítéses mosógép
A fa testhez fém fogaskerék forgató részek csatlakoznak. Háromlábú, kerettel összefogott fa állványra állították, fedelére szerelték azt a mechanizmust, amely a ruhák, illetve a víz lötykölését végezte. Szerkezete nagyon egyszerű. A belsejében lévő, a ruhákat és a vizet lötykölő lapátokat a mosónő egy kar segítségével ide-oda mozgatta. A munka megkönnyítésére fogasléc áttételt iktattak közbe. Az erős igénybevételre való tekintettel a fedél nem egy, hanem két erős vaspánttal volt nyitható és csukható. Nyitáskor a fedőlappal együtt az egész szerkezet kiemelkedett. Alul, az oldalán egy dugó kihúzásával - miként a hordóból a bort - ereszthették le az elhasznált vizet.
Az 1870-es évektől volt használatban.
Fából készült vízöblítéses mosógép - Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.
Kokárda
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legfontosabb szimbóluma a nemzeti színű kokárda. A hagyomány szerint az első kokárdát Szendrey Júlia varrta Petőfi Sándornak még március 14. éjjelén, francia mintára. A pesti forradalmi ifjúság a kokárdát a kabát hajtókájára tűzte vagy a mellrészére a szív felőli oldalon. Ez azt fejezte ki látható módon is, hogy viselője a magyar hazafias eszméket magáénak vallja.
A kokárdát korábban szalagrózsaként is emlegették, ez az elnevezés onnan eredhet, hogy 1848-ban sok közülük a virág szirmaira emlékeztetett. Azonban már 1848-ban is megjelent és elterjedt az a szokás, hogy a körrózsához kis pántlikákat erősítettek, A pántlikás kokárda mellett hamarosan elterjedt az egyszerűbb, nemzeti színű szalagból hajlított kokárda is.
RÓLUNK
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
KAPCSOLAT
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu