Pataky Andor: Karcagi ködmönös asszony

A mintegy 40 cm magas, fajanszból készített, részletező, máz feletti festéssel díszített kis szobor karcagi népviseletbe öltözött asszonyt ábrázol, szignóján az 1923-as évszám szerepel. Készítője a fővárosban a Nagy Háború utáni években reményteljesen induló szobrász és akvarellista, Pataky Andor (1891-1943), akinek 1924-ben, az Alkotás Művészházban – Vágh Weinmann Nándor és Mihály festőművészekkel közösen – rendezett kiállítása katalógusában szerepel is az alkotás, mind festett fajansz, mind pedig terrakotta változatban. Pataky Andor 1924-től haláláig Türjén lakott, bekapcsolódott a zalai művészeti- és közéletbe, kiállításokon vett részt, majd a harmincas években egyetlen helyben élő szobrászként hősi emlékművek hosszú sorát készítette el a megye településein. A közönség különösen kedvelte ízes kerámiaszobrait. Személyét az utókor a zalai szobrászat pionírjaként tartja számon.

Az 1935-től Zalaegerszegen tanító, festőművészként is közismert Frimmel Gyula (1894-1979) a kollégája és barátja, Izsák Gyula által készített fénykép nyomán, olajfestékkel festette egy nagyméretű (87x63 cm) kartonlemezre a hébérrel hordóból bort szívó, jellegzetes zalai szőlősgazda figuráját. A sötét, barnás színek által uralt, a témáját meglehetősen szűk kivágatban elénk állító kompozíció a fényt csupán a petróleumlámpa, vagy gyertya lángjából kapó borospincék hangulatát idézi. A jobbról derengő világítás a hébérező figurájának sötét árnyékát vetíti a hordó mögötti falra is. A többnyire a saját környezetét festő Frimmel a Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár növendéke volt, ekkor kialakult festői stílusát a posztnagybányai törekvések jellemezték.

A festményt az azt örökségként bíró korábbi tulajdonosa értéktelennek tartotta és kidobta, utóbb a hulladék közül megmentő megtalálója ajánlotta fel megvételre a Göcseji Múzeumnak.

Frimmel Gyula: Hébérező

Zalaegerszegi Vénusz

A Zalaegerszegi Járműipari Tesztpálya építésének földmunkái során a Nagypáli-patak felett, a Kr.e. 5. évezredben kialakult Lengyeli kultúra nagy kiterjedésű településén láttak napvilágot a művészien megformázott női agyagszobrocska (idol) töredékei.

A tenyérnyi nagyságú kúpos felsőtestet vízszintesen álló karokkal, finoman formált mellekkel alakították ki, a nyakon hátul karcolt díszítéssel ékszert vagy a ruha kivágását jelezték. A női nemi szervet háromszögletes karcolással jelölték. Feje hiányzik, azonban közvetlenül a felsőtest mellett feküdt az idolhoz tartozó hangsúlyos kialakítású fenék, valamint a külön formált, kiszélesedő talpú láb.

Az őskori emberek hitvilágában fontos szerepet tölthettek be a feltárásokon előkerült agyagszobrocskák. A természeti hatalmaktól függő közösségek az istenekkel és az emberfeletti erőkkel folyamatos kapcsolatot tartottak fenn. A töredékes formában előkerült, valószínűleg szertartás keretében feldarabolt idol a neki tulajdonított erő elpusztítását jelképezhette.

Szarvasagancsból készült, polírozott felületű tárgy. Formája nem szabályos kocka, hanem téglatest, azaz nem egyenlő hosszúak az oldalai. A két legkisebb lapján 1-1 pontkörös díszítés, a legnagyobb lapokon 5 és 6, a további két lapján 3, illetve 4 pontkör díszítés van. Az egyik sarka sérült, felülete az 5 és 6 értéket mutató lapon kopott.

A tárgy Nemesrádó – Nemes-Törpön II. régészeti lelőhelyen, egy késő vaskori (kelta - La Tène C korú) épület betöltéséből került elő. Az ilyen típusú kockák (hosszúkockák) előfordulnak a késő vaskori leletanyagban, bár nem túl gyakoriak. A csehországi Stradonice város közelében található kelta földvár területéről több hasonló játékkocka került elő, valószínűleg itt készülhettek ezek a tárgyak. Azt, hogy milyen játékhoz használták őket, nem tudjuk. Léteznek olyan elképzelések is, hogy a kockákat jósláshoz is használhatták.

A kelták játékszenvedélyéről a római történetíró, Tacitus is megemlékezett Germania című munkájában. Itt leírja, hogy a kelta férfiak olyan szenvedélyesen kockáztak, hogy akár a személyes szabadságukat is képesek volt eljátszani.

Agancsból készült dobókocka

Nolbek Rafael birétuma

Nolbek Rafael premontrei szerzetes, aki 1741-től 1757-ben bekövetkezett haláláig viselte a türjei rendház préposti címét.

A prépost a bencés apátokhoz hasonlóan a kolostor közösségének vezetője volt. 2020 februárjában bukkantunk a korábban ismeretlen kriptára. A temetkezési hely a történeti forrásokban nem szerepelt, így csak az előkerült leletek alapján tudtunk következtetni az építés idejére, eszerint a 17. század vége és a 18. század közepe között építették. Az elhunytak közül Nolbek Rafael volt az egyetlen személy, akit név szerint sikerült azonosítani. A főpap koporsójának oromdeszkáján a P. NOR rövidítés jelent meg. A munkálatok során a jó állapotú birétumot, papi fejfedőt sikerült kiemelni. A felvételen barna színben láthatjuk, eredetileg biztosan fehér színű lehetett. A pileusként is nevezett fejfedő ókori eredetű, a római korban köpeny csuklyája alatt hordták. Az egyházi személyek a 800-as évektől kezdve önállóan használták, rangjelző szereppel is bír, mai formáját a 17-18. században nyerte el.

Koronás ezüst érdemkereszt hadiszalaggal. A kereszt szárait piros zománc borítja, kör alakú, domború, keretelt betétjén FJ monogram, hátoldalán az 1849-es évszám látható. Felette áttört császári korona apró kereszttel, azon átfűzött karikával, és piros-fehér csíkos ripszszalagból hajtogatott háromszög alakú hadiszalaggal. A kitüntetést I. Ferenc József császár 1849. december 2-án alapította az alacsonyabb polgári és tiszti állomány elismerésére. 

Az I. világháború idején Vöröss Györgyöt (Zalaegerszeg, 1873–1946) – civilben pénzügyi tisztviselő, a Katolikus Legényegylet titkára – tüntették ki vele 1915. október 23-án. Az adományozást igazoló, 2020.4.14. leltári számú okirat bizonysága szerint az 1914. decemberben az ellenséggel szemben tanúsított kötelességtudó szolgálatáért érdemelte ki. Dédunokái ajándékozták a múzeumnak számos dokumentum és fotó társaságában 2019-ben.

Kitüntetés

Csoportkép

Zöld ágakkal, fehér virágokkal díszített kartonra ragasztott csoportkép. A Katolikus Legényegylet szüreti mulatsága alkalmából készült 1902. október 5-én. A középen Vöröss György (Zalaegerszeg, 1873–1946) pénzügyi hivatalnok, a legényegylet titkára ül. A fiatal leányok és ifjak többsége magyaros jelmezt visel, középen az egylet zászlaja. A dekoráció a szüretre, a betakarításra utal. A csoport két szélén elegáns öltözetű vendégek láthatók. 

A mulatság meghívója megjelent a Magyar Paizs újságban. Eszerint a segélyalap javára rendezték meg az eseményt. Az egyleti épületből jelmezes „díszkivonulás”-t tartottak a kaszaházi vendéglő kertjébe. A rossz idő miatt a szüret, ahogy az újságíró fogalmazott: „markírozását”, azaz imitált előadását a vendéglő termében folytatták. A kedélyes mulatság 143 korona 36 fillért jövedelmezett. (Egy mázsa krumpli ekkor 6 koronába került a piacon.)

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek által kezdeményezett, 1947-48-ban zajló Boldogasszony Éve rendezvénysorozat zalaegerszegi eseményére kiadott jelvény. Sárgarézből készült, zománcozott tárgy. Kör alakú, peremén körben „Zalai Mária Kongresszus 1948” körirat látható, középen ráapplikált arany színű Szűz Mária a kis Jézussal ábrázolással. Hátoldalán függőleges állású hosszú kitűzőtűvel. 

A zalaegerszegi eseményre 1948. szept. 7-8-án került sor, több tízezres tömeg vett részt rajta, annak ellenére, hogy a Kommunista Párt minden módon akadályozni igyekezett a rendezvényt. A díszvendég, Mindszenty József esztergomi érsek, aki 1919-től 1944-ig a város plébánosa volt, szeptember 8-án érkezett. Szabadtéri misét celebrált a templom előtti téren, majd a plébánia erkélyéről tartott beszédet híveihez. Ez volt utolsó látogatása Zalaegerszegen, néhány hónap múlva letartóztatták. A jelvényt ezen az eseményen viselte Baján Mária egyetemi hallgató.

Jelvény

Írógép

Mechanikus szerkezetű, tokjából kiemelhető, drapp színű Erika márkájú, a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott írógép, fekete színű, kemény oldalfalú csatos bőröndben. QWERTZ betűkiosztású, csuklós betűkar szerkezetű.

Nevét a drezdai írógépgyáros Bruno Naumann unokájáról kapta, 1910-től gyártottak ezen a néven hordozható írógépet. 1945 után a Siedel és Naumann cég gyára az NDK-ba került, államosították, de az Erika márkanevet megtartották. 1979-től a legnagyobb keletnémet elektronikai cég, a Robotron gyártotta tovább ezt a márkát. 1974-ben készült el az Erika 50-es modellje, amely az egyik legnépszerűbb írógép lett, s amelyet a leghosszabb ideig, 18 éven keresztül gyártottak. A korabeli viszonyok között a design-ja is kiválónak minősült. Ezt a példányát a Göcseji Múzeum vásárolta meg az 1980-as évek elején, a történeti osztályon használták az 1990-es évek közepéig, amikor az intézmény áttért a számítógépek használatára.

A zalaegerszegi Csány szobor főalakjának, Csány László bronz szobrának elszállítása Siposs Dezső kőfaragó műhelyének udvaráról. A szobrot szekérre emelik, körülötte érdeklődők és munkások láthatók. A képeslapként sokszorosított fotó hátoldala postatiszta, az eladásából származó bevétellel a szoboralapot gyarapították, mivel az emlékművet közadakozásból állították fel. Elején a bal alsó sarokban kézzel írt jelzet "ZE. 1930 X/7" látható.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírja, Csány László szobrának felállítását Borbély György tanár kezdeményezte 1904-ben. Az összegyűlt pénz kétszer is értékét vesztette, így újra kellett kezdeni a gyűjtést. A szoborcsoport főalakját Istók János szobrászművész már 1929-ben elkészítette, akkor hozták el Budapestről Siposs Dezső udvarába. Az emlékmű felavatására hosszú huzavona után 1931. október 11-én került sor, ezt már Borbély György nem érhette meg.

Csány László szobrának elszállítása

Mintakendő

Varrógéppel szegett, fehér lenvászon csík, amely (mű)stoppolást, monogamozást és gépi azsúr- és csipkeöltés technikákat mutat be. A mintakendőn tizenkét szálhúzásos csík van, melyeket különböző módon dolgoztak össze. Alattuk EM monogram és különböző hálóöltésekkel kitöltött leveles indadísz látható. Alját gyári szalagból gépi varrással összeállított csipke díszíti.

Az 1910-es években terjedt el vidékünkön a varrógép használata. Árában gyakran egy tanfolyam is benne foglaltatott, így amellett, hogy a nőket megtanították a varró-hímző gép használatára, a fehérnemű varrók kiképzését is megoldották, bedolgozókat nyertek.

A gépi hímzés jóval nehezebb a kézi varrásnál: a kéz, a láb, a szem bonyolult koordinációját követeli meg gyors tempóban. A polgári hímzések közül nagyon sok típusban helyettesíti a kézimunkát. A magyar népi kultúrában csak a kalocsai riseliő (Richelieu bíboros nevéből) háttér használ gépi csipkeöltéseket.

A hímzett mintakendők már a kézimunka iskolai oktatásával együtt elterjedtek voltak Magyarországon. Ez a gépi mintakendő a kézzel készültek későbbi „utódja”.

A hagyományos parasztszekér mintájára készült, rúdján húzásra alkalmas keresztléccel ellátott, kisméretű szekér. Hátsó kerekei 36,5 cm, elsők 30 cm átmérőjűek.

Eredetileg molnármester kisfia számára készült az 1930-as évek közepén. Általában – ahogy az a paraszti és iparoscsaládokban szokás volt – a gyermekek apjuk-anyjuk mellett tanulták meg a mesterség és a háztartás tennivalóit. Így a könnyebb munkákat lassanként rájuk lehetett bízni. Amikor a molnár lisztet szállító vagy a városba menő szekérre ült, mögé kötötték a kis szekeret is, és a kisfiú saját kis ostorával „hajthatta a lovakat”. Az 1960-as években a balatongyöröki villába került a kis szekér, ott a tulajdonos gyerekei, majd később az unokái, sőt dédunokái húzogatták benne egymást. Az évek során nagyon kiszáradt, és igen hangos lett, ezért már nem használták. Néhány helyen szeggel-csavarral javították, általában azonban ép.

Kisszekér

Falióra

Ez az Ozmánbükön gyűjtött falióra egyike a Magyarországon a 19. századtól tömegesen elterjedt ingagátlásos, súlymeghajtású mechanikus schwarzwaldi óráknak. A négyszögletes számlapú, festett virágornamentikájú órák a parasztszobák jellegzetes berendezési darabjainak számítottak. 

Utolsó tulajdonosa igen nagy becsben tartotta a konyha falán lógó órát, amely teljesen az élete részévé vált: évtizedeken keresztül minden este akkurátusan felhúzta és csak az egész házat betöltő ketyegésére tudott elaludni. Az óra többször is elromlott, de szerencsére akadtak olyan órásmesterek, akik értettek az ilyen régi típusú óraszerkezetek javításához. Az óra hátlapján két felirat is erről tanúskodik: „1943” és „1971. III. 23. Takács Károly órásmester Bagodvitenyéd”.

Ez a lila színű, hegedűtok formájú, Advent és nagyböjt idején viselt miseruha és stóla a lispeszentadorjáni templom plébánosa ajándékaként került a múzeumba. A két liturgikus ruhadarab aranyszállal szövött, Agnus Dei mintás anyagból, moaréselyem béléssel készült az 1930-as években Anna Bennato padovai műhelyében, a Via del Santo 27. szám alatt. 

A neoromán stílusú templom az egyházközség és a falu népének összefogásával épült fel a régi kis fatemplom helyén 1936-ban, de az országos adománygyűjtő akció sem bizonyult elegendőnek a templom teljesen felszerelésére. Vajon honnan telt mégis egy szegény kis zalai község templomának pazar olaszországi miseruhára? A falu legnagyobb szerencséjére éppen 1937 őszén találtak olajat a település határában, a sikeres fúrást végző cég – a Eurogasco – pedig 2 ezer pengőt ajánlott fel az új templom belső berendezésére.

Miseruha és stóla

A Hencz-malom A Zala folyó holtágának partján áll és a Göcseji Skanzen egyetlen olyan épülete, amelyet helyben őriztek meg. Köréje épült a 19. századi zalai népi építészetet bemutató szabadtéri gyűjtemény.

A vízimalom a nevét az utolsó tulajdonos, Hencz György után kapta, aki egészen 1952-ig üzemeltette. Története a 20. századnál korábbi időkre, a 18. századra nyúlik vissza. Átalakításának nyomait az épület szerkezete is megőrizte, jól elkülöníthető a régi, fából épült és a később hozzátoldott téglafalú épületrész.

A 20. század elején az épület bővítése mellett jelentős malom-technológiai korszerűsítés is történt. A vízikerék módosítása mellett, új gépekkel (hasábsziták, hengerszékek) is bővítette a molnár a malmot.

A vízimalmok világa felett eljárt az idő. Azt reméljük azonban, hogy a Hencz-malom elsősorban demonstrációs céllal – újra üzembe helyezhető.

A Göcseji Falumúzeum ikonikus épületének korábbi megújításai az állagmegóvásra koncentráltak. Fontos célunk, hogy az épületet további évtizedekre biztonságban tudjuk, de ennél most többet szeretnénk. Az egykor itt élt és dolgozó ember kell, hogy a középpontba kerüljön. Projektünk célja, hogy a korabeli molnár hétköznapi életének pillanatait is visszacsempésszük a Göcseji Falumúzeum bemutatható értékei közé.