Orlai Petrich Soma, (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja.

Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is.
Barabás Miklós ösztönzésére fordult a festői pálya felé. Pesten Marastoni Jakab rajziskolájában tanult először. A bécsi akadémián képezte magát tovább, ahol mestere Ferdinand Waldmüller volt.

Az 1848-as szabadságharcban honvédtisztként harcolt, majd a szabadságharc bukása után Münchenben tanult festészetet. A müncheni akadémián Kaulbach volt mestere. Hazatérte után Debrecenben dolgozott, majd egy 1853-as bécsi utazását követően, 1854-től folyamatosan Magyarországon élt.

Portréfestőként ismert (Petőfi-portrék), de illusztrálta is például Vörösmarty és Petőfi irodalmi alkotásait. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és az Ernst Múzeumban.

Ez a Petőfi Sándort ábrázoló festményét is a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

Forrás: Petőfi Sándor - Magyar Nemzeti Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat ..

Puhafából, asztalos technikával készített rengőbölcső.
Ívesen fűrészelt talpakon áll, felfelé szélesedő bútor, alapszíne világoskék, hátulja, egyik oldala és előlapja festéssel díszített. Elején és hátulján virágos festés található.
Mindkét oldalán esztergált gombok helyezkednek el, az oldallapok felső részén a rács kivehető.

Bölcső 20. század eleje - József Attila Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat ..

Josiah Wedgewood angol keramikus dolgozta ki a keménycserép gyártás technológiáját 1757-ben. Hatására a 18. század végére Európa-szerte áttértek a korszerűbbnek és használhatóbbnak bizonyuló keménycserép gyártására. A keménycserép alapanyaga fehérre égethető agyag, amelyhez kvarc, földpát, illetve Magyarországon elsősorban mészpát járult. Az alapanyag ridegsége miatt az edényeket többnyire nem korongolással, hanem sablonnal készítették. A színes dekort a már magas hőfokon egyszer kiégetett fehér alapra hordták fel, majd ráégették a felületet teljesen fedő átlátszó ólommázzal együtt. 

Az Egri Érseki Papnevelő Intézet tulajdonában lévő bélapátfalvi keménycserép gyár 1845-ben kezdte meg működését, ahol 1927-ben szűnt meg a termelés. Előbb barna mázú edényeket, később fehér alapszínűeket gyártottak, főleg stilizált növényi, népies díszítéssel. Az 1880-as évektől iparművészek által tervezett darabok is készültek, így a rózsás kompozíciók mellett feltűntek a porcelánhoz hasonló, a polgárság igényeit is kielégítő szecessziós stílusú, egy pontból kibomló, a teljes felületet betöltő, leveles-indás, itt-ott aranyozással exkluzívvá tett használati és dísztárgyak. Az 1893-tól Nagy Zsigmond és fia bérletekor jól prosperáló üzemből kikerülő és 1909-től a Pruzsinszky testvérek idején készült tálak, kancsók és egyéb termékek a nemzeti mintakincsből is merítő szecesszió hatását mutatják.

A századfordulón készült ez a kerek hasú, hosszú nyakú, felcsavarodott delfint formáló füllel díszített elegáns kancsó is, mely a fellelhető anyagban ritkaságnak számít.         

Festett kancsó - Dobó István Vármúzeum 
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat...