Csont késnyél töredéke. Téglalap alakú, vége felé kissé kiszélesedő, a nyéllapon 4 vasszegeccsel van átlyukasztva. Végén növényi ornamentikával díszített, átfúrt.
Fából faragott kétoldalas fésű. A fésű fogait egyenként, fűrész segítségével alakították ki, felületén csiszolás nyomai figyelhetőek meg. Az egyik oldalon ritkább fogazattal (összesen öt vastagabb foggal) rendelkezik, míg ellentétes oldalán sűrűbben elhelyezkedő, tizenegy vékonyabb és egy vastag fog figyelhető meg.
Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Torinoban. Koporsóját különvonat szállította Magyarországra. A vonat március 31-én érkezett meg Budapestre a Nyugati pályaudvarra. A ravatalt a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában állították fel. Másnap, április 1-jén Budapest városa méltó temetést rendezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. A múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját. Koporsóját nyolc fekete ló vontatta gyászkocsin vitték.
A kulacsok őse egy fából esztergályozással kerekre formált, majd faragással gazdagon díszített változata a csutora. Veszprémben több csutorakészítő-műhely is működött. Az utolsó mester, Illikman György, műhelyét az 1935-ben megnyíló Bakonyi Házba rendezte be és mesterség-bemutatóval elevenítette meg hajdani munkáját a látogatók előtt. Illikman György 1906-ban készítette ezt a gazdagon faragott különleges darabot is. A HS monogram látható az egyik oldalon, a túloldalon pedig Petőfi Sándor arcképe elevenedik meg a faragott portrén. A tájház 1961-es átrendezésekor a múzeumi raktár polcaira kerültek a csutorák és a szerszámok. A csutora amellett, hogy természetes anyag, nagyon praktikus is volt, a viasszal való kezelés után jó folyadéktartó és szép használati tárgy volt.
Az „Elemi népiskolai szemléltető faliképek című történelmi sorozat 18. darabja, Kossuth Lajos alföldi toborzókörútja során, 1848. szeptember 24-én tartott híres ceglédi beszédének stilizált ábrázolása. Kiadó: M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Forrás: - Basics Beatrix: Egy magyar történelmi faliképsorozat a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében,
Harminc darab különböző, üvegpasztáből készített gyöngyből álló nyaklánc. Lelőhelye ismeretlen, talán Vasasszonyfa feldúlt, 7-9. század folyamán használt temetőjéből származik. A gyöngyök többsége dudoros rátétekkel, hurokfolyatással vagy mindkettővel díszített. Összességében a 7. század közepére-második felére keltezhető. Az olcsó, könnyen elkészíthető, színes üvegpaszta gyöngyök az egész népvándorlás korban általánosnak mondható, széles körben elterjedt viseleti elemnek számítottak.
1940 körül született átadója elmondása szerint anyai nagyszüleié volt, akik Nagyszakácsi környékén cselédként dolgoztak. Nagyapja urasági kocsis volt, aki szolgálataiért egy zsebórát is kapott ajándékba munkaadóitól. A család birtokába került feltehetőleg ez idő tájt egy aranygyűrű és ez az ezüstlánc is.
Bársonyszalaghoz varrt fekete kása- és szalmagyöngy, melyről feketéből fűzött kásagyöngy sorok függenek le, ezek közepén türkizkék gyöngy. Diák Katalin készítette a gyöngysort 1916-ban. A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu