XI. Pius pápa (Achille Ratti, 1857-1939, pápa 1922-től). A 34. Eucharisztikus Világkongresszus az ő regnálása idejére esik, bár ő nem tudott személyesen részt venni az ünnepségen, maga helyett Eugenio Pacelli bíboros-államtitkárt küldte pápai legátusként, valamint a zárómisén rádióüzenetet küldött a megjelent híveknek.

Eugenio Pacelli (1876-1958, 1939-től XII. Pius néven pápa), 1930-tól bíboros államtitkár a Vatikánban, előtte különböző tisztségekben szolgált a Szentszéknél. Az 1938. évi, budapesti eucharisztikus kongresszuson pápai legátusként, valamint annak elnökeként vett részt.

Serédi Jusztinián (1884-1945) bencés szerzetes, neves egyházjogász, 1920-tól Rómában teljesített szolgálatot, a szentszéki magyar követségnél egyházjogi tanácsos, valamint a szentszéknél magyar ügyvivő volt. 1927-től esztergomi érsek bíboros és hercegprímás. Szolgálata alatt került megrendezésre a budapesti eucharisztikus kongresszus.

Horthy Miklósné, Purgly Magdolna (1881-1959), Horthy Miklós kormányzó felesége. Mivel férje református vallású volt, ezért a katolikus kormányzónét kérték fel az esemény fővédnökének.

A Világkongresszus fő helyszíne a budapesti Hősök tere volt. A felvételen épp az épülő oltár látható, aminek érdekessége, hogy a Bernini által a 17. században alkotott, a római Szent Péter Bazilikában található főoltárt másolta csavart oszlopaival és baldachinjával.

A kongresszus egyik kiemelkedő eseménye a május 26-án megrendezett hajós körmenet volt, ennek keretében a Dunát átívelő hidak díszvilágítást kaptak. A pilléreken az ünnepség szimbóluma, az Oltáriszentség jelent meg, mint a felvételen is látszik a Lánchíd esetében, de hasonlót helyeztek el az Erzsébet hídnál is.

A városligeti ünnepi csarnok a Világkongresszus kevésbé reprezentatív eseményeinek, mégis a rendezvény fontos programjainak adott otthont. Itt tartották május 26. és 28. között a nemzetközi gyűléseket, amelyek kezdetén egy vagy két előadás hangzott el, majd a kongresszuson résztvevő országok minden alkalommal három-három percben köszöntötték a világtalálkozót. A három nap során az államok a magyar ABC-rendje szerint szólaltak fel anyanyelvükön.

Az Eucharisztikus Világkongresszus megnyitására 1938. május 25-én délután öt órakor került sor. A szentmise helyszíne a Hősök tere volt, itt a Szépművészeti Múzeum lépcsőjénél emelkedett az államfői páholy, a Műcsarnoknál pedig a főváros képviselői és a szervezők foglaltak helyet. A hívek nemcsak a téren, hanem a leengedett Városligeti tó helyén is részt vehettek az ünnepségeken. A fenti időpontban megszólalt a főváros összes katolikus templomának harangja és a klérus az egyházi hierarchia alapján bevonult a szentmise helyszínére. A szertartás kezdetén Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök felolvasta XI. Pius pápa a kongresszussal kapcsolatos bulláját, melyben Pacelli bíborost legátussá nevezte ki, majd Serédi bíboros-hercegprímás és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter köszöntései hangzottak el. Végül Pacelli bíboros mondta el latin nyelvű szövegét, melyben kellő kritikával illette a korszak szélsőséges ideológiáit, bírálta a Szovjetunióban és Németországban terjedő szélsőséges ideológiákat.

A katolikus egyház dogmái szerint csak az a hívő járulhat szentáldozáshoz, vagyis veheti magához Jézus Krisztus ostyában átlényegült testét, aki elvégezte előtte a bűnbánat szentségét, vagyis a szentgyónást.
Hasonlóan a búcsújáró helyekhez, itt is tömeges gyóntatás történt, ugyanis az Andrássy úton és a Hősök terén sorban álltak a gyóntatószékek, így a hívők még az utolsó pillanatokban is elvégezhették a szentgyónást.

Panorámakép a Hősök terén rendezett nyitómiséről.

1938. május 26-án este rendezték meg az Eucharisztikus Kongresszus egyik fénypontját a dunai, hajós körmenetet. A menet a Szent István Bazilikától indult egészen az Eötvös téri hajóállomásig, ahol a résztvevők öt hajóra szállhattak fel. A kötelék végén a Szent István gőzös haladt, ahol az egyházi méltóságok között Pacelli bíboros foglalt helyet, aki a monstranciában elhelyezett Oltáriszentséget vitte. A hajók útvonala a hajóállomástól indult északnak, majd a Margitsziget megkerülésével értek vissza.

A körmenetben résztvevő hajók indulását a Gellért-hegyi tűzijáték jelezte. Az ünnepség alatt a Duna mindkét partján díszkivilágítást kaptak az épületek, így a Várpalota, az Országház, a Mátyás-templom, valamint a folyót átszelő Lánchíd és Erzsébet híd.

Az épületek díszkivilágítása mellett a Duna mindkét partján a Leventemozgalom 3000 tagja állt díszsorfalat, kezükben égő fáklyákkal, emelve az ünnepség díszét.

Május 27-én újfent éjszakai programot szerveztek a kongresszus keretein belül, melynek helyszíne ismét a Hősök tere volt. Este fél tizenegy órakor kezdődött a férfiak szentségimádása, melyen 150000 fő vett részt. A közös imádságot Csávossy Elemér jezsuita szerzetes vezette.

A férfiak fáklyás felvonulással érkeztek a szentségimádásra, melynek keretében Bangha Béla jezsuita szerzetes helyezte ki az oltáriszentséget, majd az éjszakai imádság jelentőségét magyarázta el.

Díszesen kivilágított oltár a Hősök terén 1938. május 27-én. A szentségimádás után Glattfelder Gyula csanádi püspök celebrálásával éjféli misét mutattak be az egybegyűlt híveknek.

Május 29-én tartották a kongresszus egyik utolsó eseményét, a legátusi misét, amelyet Pacelli bíboros mutatott be a Hősök terén, mintegy félmillió hívő előtt.
A szentmise alatt felhangzott XI. Pius pápa ünnepi üzenete is, melyben visszaemlékezett budapesti látogatására, amit még lengyelországi pápai nunciusként tett, majd megidézte az Árpád-házi szentek emlékét. Zárásként kifejezte jókívánságát a híveknek.
A szentmise befejezésekor a legátus pápai áldásban és teljes búcsúban részesítette a megjelent híveket.

A kongresszus a Szent István Bazilikától induló és a Hősök teréig tartó körmenettel zárult. A mintegy 600000 fős tömeget még verőfényes szép májusi időjárás fogadta, azonban mire az Andrássy úton a Köröndöt elérték, eleredt az eső, a záróhelyszínen, a Hősök terén pedig vihar és villámlás fogadta a híveket. Ennek következtében a hercegprímási és legátusi beszédekre már nem került sor a helyszínen, azokat a rádió közvetítette.

A körmenet középpontjában az Oltáriszentséget baldachin alatt vivő Pacelli pápai legátus volt, aki a körmenet egész útvonalán végighaladt. A rossz időjárás miatt már nem tudta a monstranciát a Hősök terén található főoltárra helyezni, hanem a Városligetben található Jáki kápolnába vitte.
Záróbeszédét az első, hivatalos kongresszusi értékelésnek tekinthetjük, melyben az eseményt a katolikus egyház győzelmeként könyvelte el.

A budapesti Eucharisztikus Világkongresszus lezárása utáni napon, május 30-án kezdődött meg a magyar államalapító király, I. (Szent) István halálának 900. évfordulója alkalmából megrendezett jubileumi ünnepségsorozat. A rendezvény 1938. május 30. és augusztus 21. között számos programmal emlékeztek meg az első magyar királyról.
Május 30-án nyitották meg az Országház előtti téren az ünnepi évet a reggel 9 órakor kezdődő szentmisével, melyen kihelyezték a Szent Jobbot is. Az ünnepséget a még Budapesten tartózkodó pápai legátus nyitotta meg. A szentmise után ünnepélyes körmenetet tartottak a Szent Jobb jelenlétében az Andrássy úton egészen a Hősök teréig.

1938. augusztus 16-án 22 év után – vagyis IV. Károly magyar király 1916. évi koronázása után – tették először közszemlére a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a palásttal. Az ereklyéket a budai vár fehér márványtermében mutatták be. A felvételen Perényi Zsigmond és Teleki Tibor koronaőrök emelik ki a koronázási ládából a felségjelvényeket.

A Szent István-év alkalmából a Szent Jobb országos körútra indult az e célra készített ereklyeszállító aranyvonaton. A körút célja az volt, hogy minél többen láthassák az ereklyét. Több esetben a szerelvény bizonyos vasúti állomásokon csak lelassított, hogy az érdeklődők láthassák a Szent Jobbot a vagon üvegfalán keresztül és főként csak a főpapi székhelyeken, valamint a vármegyék központjaiban tették ki közszemlére. A felvétel 1938. május 31-én készült, a Szent Jobb mellett Mészáros János érseki helynök, az ereklye őre látható.