A Múzeumról és a kertről készült legkorábbi ismert fényképfelvétel
Heidenhaus Ede, 1859
A Múzeumkert a pesti Belváros egyetlen nagyobb közparkja: „Pest zöld szíve”. A szabadság, az európaiság és a nemzeti függetlenség együttes szimbólumává emelt Nemzeti Múzeum épületét övezi ez a tér. A kert története történelmünk közel két évszázadának hű lenyomata, mindennapjaink társa. Gyermekek játszótere, egyetemisták találka-, tanuló és pihenőhelye, ahol napozni, levegőzni, olvasgatni, beszélgetni lehet. A MUZI. Az Adattár és a Történeti Fényképtár gyűjteményeiben található fényképekkel mutatjuk be az elmúlt idők kertjét.
A férfiszépséget jelképező Belvederei Apolló szobor másolata eredetileg a bicskei kastély kertjét díszítette. Batthyány Kázmér gróf ingóságainak árverezésekor vásárolta meg Tomori Anasztáz mecénás, az Akadémia levelező tagja. Arany János egykori nagykőrösi tanártársa kétszer is költöztette birtokai között a szobrot, amelyet végrendeletében hagyott a Múzeumra. A kertben 1894 óta áll, s itt is költözött: az északi oldalról a délire. A kert varázslatos hangulatát őrző felvételen felhívjuk a figyelmet a kis táblácskára, amelyen a kiültetett növény ismertetését olvashatták a kert látogatói.
Ez a kép kakukktojás a múzeumkerti fotográfiák között. Amikor még nem jártak folyamatosan autók az utcákon, akkor a környéken lakó gyermekek számára nemcsak a park jelentett játszóhelyet, hanem a Múzeumkert mögötti, palotákkal szegélyezett tér is. A képen látható fiúk között a jobb szélen, indulásra készen Muskát László térdepel, aki felnövekedve, 1924-ben Magyarország 110 méteres gátfutóbajnoka lesz majd, s tagja lesz a párizsi olimpián 4. helyezést elérő síkfutó váltónak, s 1925-ben magyar csúcsot ér el gátfutásban.
A közvetlenül az I. világháború kitörése előtt készült felvételt hó és zúzmara borította szépségesen szép fák, bokrok és a súly alatt meghajló örökzöld uralja. A tábla a padtól jobbra télen is a rendre figyelmeztette a látogatókat: „TILOS a kerti padokat és székeket helyükről elvinni, az ültetvényeket rongálni. A gyermekekért kísérőik felelősek. Az Igazgatóság.” A tábla mögött pedig megfigyelhetünk egy nádköteget, amellyel a kert délszaki, hidegre érzékeny növényeit védték.
A tűéles 13 x 18 cm-es eredeti üvegnegatívon a Múzeum épületének és kertjének, a Múzeum körútnak minden részlete megfigyelhető. Az út mentén álldogáló konflisok, a fejüket abrakos tarisznyába dugó lovak, a lócitrom összeszedésére szolgáló láda, a hölgyek hosszú szoknyája, a fejkendős dadus a babakocsival a déli fal előtt, a szépen gondozott pázsit, az örökzöldek és tavaszi friss napsütésben még lombjuk nélküli fák. A lóvasút, amit a nemrégiben felavatott játszótér is megörökít a mai kertben. Ami hiányzik erről a pompás amatőr felvételről: Arany János szobra.
Temetések. Kossuth Lajos, Görgei Artúr, Teleki László, Ady Endre, Eötvös Loránd… Politikus, költőfejedelem, világhírű magyar tudós – sokukat innen kísérték utolsó útjukra a hálás utódok vagy csak kíváncsiskodó budapestiek. Arany János szobra már a magasból figyelte a körúton ácsorgó, a pázsit mellett sorban álló tömeget. Koszorúk tömege borította a lépcsőt, és a mellvédeket. A kert is kissé átalakult ekkorra már, elöl kevesebb zöldfelület maradt.
Az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonjának egyik szenzációja Maróti Géza ún. Kacsás kútja volt. Az eozinmázas kacsák a fény és a víz hatására szinte mozogni látszottak. A kútból a Zsolnay-gyár több példányt készített. A Nemzeti Múzeumnak Zsolnay Miklós küldött egyet, ezt 1909-ben állították fel a kertben. A kutak sorsát nem kísérte szerencse. A milánói példány elégett, a múzeumit pedig részben jégeső verte, majd úgy döntöttek, hogy a helyére Herman Ottó emlékműve kerül, s ezért 1930-ban elbontották.
Vörös csillag az épület tetején és az épület előtt 1953–1956 között. Látjuk a híres Forum Romanum oszlopot, Róma város ajándékát az épület északi oldalán, s a kis őrbódét a kerítés mellett. A timpanon feletti tetőt uraló vörös csillagot, a hatalom jelképét 1956 forró őszén a múzeumi munkatársak távolították el, nemcsak azért, mert maguk is úgy gondolták, hogy nincsen helye Pollack alkotásán, hanem azért is, nehogy a tömeg betörjön emiatt az épületbe, s kárt tegyen a gyűjteményekben.
A Pál utcai fiúk alakjait szerte a világon ismerik. Molnár Ferenc szívbemarkoló, időtállóan tanulságos történetének az alaphangját megadó jelenet 1889-ben, a Múzeum kertjében játszódik: a Pásztor fiúk elveszik, „einstandolják” Nemecsek Ernő üveggolyóit. Fábri Zoltán az eredeti helyszínen, itt a kertben rendezte ezt a filmjelenetet. Gyűjteményünkben, az Esti Hírlap negatív anyagában találhatóak azok a felvételek, amelyek a múzeumkerti filmforgatás idején készültek, de a lapban nem jelentek meg.
Március 15. Ünnep. A Múzeumkertről alkotott, magunkban őrzött képhez hozzá tartozik, hogy az 1848-as forradalomról itt emlékezünk meg. Ez azonban nem volt mindig így! Az első ismert adat 1881-ből származik arról, hogy a forradalmunkhoz erősen kötődő helyszínen szerettek volna ünnepelni. A valóságban azonban csak 1898-ban ünnepelték először itt a forradalom évfordulóját. A kertben, a kertről, a résztvevőkről és az ünnepi dekorációkról készült felvételek kicsiben krónikáját adják történelmünk fordulóinak.
A kiállítás képeit válogatta és az ismertetéseket írta/Selection of photographs and description for the exhibition: Lengyel Beatrix
Munkatárs/Collaborator: Debreczeni-Droppán Béla
Digitalizálás/Digitalisation: Ormos József, Gaskó Jutka
Fordítás/Translation: Cseh Lilla Zsófia
Virtuális kiállítás/Virtual exhibition: Csippán Tamás, Kovács Rita, Vidovenyecz Erika
Koordinátor/Coordinator: Kómár Éva