Kelták a Hernád völgyében
La Tène-kori temetőrészlet a Cserehát lábánál
Novajidrány határában 2019 áprilisában a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatósága tizenöt késő vaskori sírt tárt fel. A temetkezések minden bizonnyal ugyanahhoz a temetőhöz tartozhattak, melynek egy részét az 1990-es években a Herman Ottó Múzeum B. Hellebrandt Magdolna vezetésével már feltárta. A temető fontossága nem csak gazdag leletanyagában rejlik, hanem elhelyezkedésében is. Mivel a mikrorégióban egyelőre nem bővelkedünk a korszakra keltezhető lelőhelyekkel, a feltárt sírok fontos adalékul szolgálnak az északkelet-magyarországi régió korabeli történetének megértéséhez.
Bár a leletek restaurálása és feldolgozása folyamatban van, néhány következtetés már most levonható: a temető birituális volt, ami azt jelenti, hogy mind szórt hamvas, mind pedig korhasztásos rítusú temetkezéseket is dokumentálni lehetett a feltárások során. Utóbbi a 2019-ben feltárt temetőrészletben mindössze csak egyszer fordult elő. A szórt hamvas temetkezés során az elhunytat máglyán égették el, utána pedig a gyászolók a csontokat – a maradványokból kiválogatva – beleszórták a kiásott sírgödörbe. Ez a válogatás általában csak többé-kevésbé sikerülhetett, hiszen a hő hatására erősen repedezett csontok összeszedése igencsak nehézkes volt méretük, számuk és szóródásuk miatt. A beszórt hamvak mellé sokszor a máglya maradványai és a rá helyezett vagy dobált tárgyak is bekerültek, ami szintén inkább a gyűjtés elnagyoltságára mutat rá. A novajidrányi temető mintáiban több esetben előkerültek kisméretű égett bronz tárgyak is, melyekből arra lehet következtetni, hogy az egyént elhamvasztása előtt különböző viseleti elemekkel is feldíszíthették.
A sírokba helyezett mellékletek is érdekes jelenségekre világítanak rá. Míg a megjelenő – nem egyszer meghajlított – fegyverek (kardok, lándzsahegyek, pajzsdudorok) egy kelta harcos réteg jelenlétére utalnak, addig az edénymellékletek között ugyanúgy megtaláljuk a helyi, már korábban itt élt szkíta közösség formáit is. Bár korábban a rendelkezésre álló leletanyag és a kevés ránk maradt írott forrás alapján a kutatás erőszakos benyomulást feltételezett, mára ez a kép sokkal árnyaltabbá vált. A korabeli lelőhelyekről általánosan hiányoznak a pusztulási rétegek, melynek alapján inkább békésebb együttéléssel kell számolnunk a korszakban. A kapcsolatok minősége igencsak összetett lehetett, az idők során változhatott, ezért pontosabb választ kérdéseinkre csakis a további lelőhelyek vizsgálata adhat.
A jelenleg feldolgozott leletek alapján a temetőrészletet legkorábban a Kr. e. 4. sz. végétől a Kr. e. 3. sz. során használhatták, ami jól beleillik abba képbe, hogy a kelták már a Kr. e. 4. sz. végén megérkeztek a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területére.
Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka
Novajidrány - Sárvár erdészház (ásatásvezető: Zsiga-Csoltkó Emese)
Sírbontás
Fibulák
Vas lándzsa- és dárdahegy
Levél alakú vas lándzsahegy
Vaskés
Díszített bronz karperec töredéke
Díszített bronz karperec töredéke
Kombinált technikával készült csupor
Kombinált technikával készült edény
Kézzel formált fazék
Kézzel formált bütyökdíszes fazék
Régésznapló
Fibulák Novajidrány késő vaskori kelta temetőjéből
A ruhakapcsoló tűk (fibulák) kiválóan alkalmasak a pontosabb régészeti keltezésre, hiszen formájuk a viseleti szokások finomabb változásait követve alakult át. A késő vaskor idején példányaik készülhettek bronzból, vasból, de nemesfémekből is, öntött és huzalból készült verzióik is ismertek. A képen szereplő fibulák sírmellékletekként kerültek elő 2019 áprilisában egy Novajidrány határában folytatott régészeti megfigyelés melletti bontómunka során. Kis méretük alapján elképzelhető, hogy valamilyen finomabb anyag összekapcsolására, a ruházat díszítésére szolgáltak. A Novajidrányban fellelhető típusok párhuzamait megtaláljuk az Alföld északi peremén jelentkező, főleg a Kr. e. 3–2. századra keltezhető késő vaskori temetők sorában is, melyek a kelták tartós megtelepedésének bizonyítékai közé tartoznak az északkelet-magyarországi régióban.
Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka
Fegyverhajlítás a késő vaskorban
A Novajidrány mellett feltárt temetőrészletben is meg lehetett figyelni azt a késő vaskori szokást, miszerint bizonyos esetekben a fegyvereket meghajlítva helyezték bele a hamvasztásos rítusú sírokba. Általában a kardokat és lándzsahegyeket két- vagy háromrét hajtották, bár előfordulnak ritkább esetben olyan – Novajidrány határában megfigyelt – esetek is, ahol a kardot egy edény körül helyezték el. Egyelőre nincs konszenzus a régészeti kutatásban arra vonatkozólag, hogy miért rongálták meg ezeket a tárgyakat. Bár elképzelhetőek praktikus okok is (védelem a sírrablóktól, a sírgödör mérete), feltehetően inkább valamilyen rituális funkcióval lehet magyarázni a fegyverek tönkretételét, miszerint a fegyver „halálával” az elhunyt társadalmi halála is bekövetkezett, véglegessé vált. Utóbbit támasztja alá az a tendencia is, hogy a fegyvereken (kardok, lándzsahegyek, pajzsdudorok) és más, ritkábban tönkretett tárgytípusokon kívül (pl. ollók, kocsialkatrészek) nem figyelhető meg ez a szokás. A fenti magyarázatok azonban nem zárják ki teljesen egymást, annak ellenére sem, hogy a korszakban nem volt jellemző a sírok kirablása.
Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka
A hamvasztott csontok vizsgálata
A 2019-es ásatás során az MNM RÖG munkatársai a sírokból légmentesen zárható zacskókba több mint ötven földmintát csomagoltak el, annak érdekében és reményében, hogy ezek átmosása során további csont- és szerves anyag maradványok (pl. magvak) kerülnek elő. Utóbbi módszernek a használata kifejezetten praktikus az olyan temetkezések esetében, ahol hamvasztásos rítusra került sor. A hamvakat e szerint urnába vagy egyszerűen gödörbe szórva helyezhették el, Novajidrány esetében ez utóbbi volt a jellemző. A bázison a felcímkézett és a visszaazonosíthatóság kedvéért rajzon megjelölt minták különböző méretű szitákon való átmosásával jól elkülöníthetővé válnak egymástól a maradványok, melyek anyaguk és méreteik szerint kerülnek kisebb egységekben elrendezésre, majd száradásuk után elcsomagolásra. Az antropológiai anyag aprólékos feldolgozása – egy kis szerencsével – képes lesz feltárni az elhunyt korát, nemét és talán betegségeit is.
Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka, Dr. Mateovics-László Orsolya
RÓLUNK
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
KAPCSOLAT
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu