Újkőkori másvilág

A Hernád völgye kezdetektől fogva az egyik legfontosabb, a Kárpátokon átvezető útvonal. Novajidrány és Garadna egyes leletei is azt sugallják, hogy már az újkőkor középső szakaszában itt élő közösségek is kihasználták ezt a földrajzi adottságot.

A kőnyersanyagok, többek közt a rendkívül értékesnek számító tokaji obszidián és más termékek cseréje egymástól távoli vidékeket összekötő, szerteágazó hálózaton keresztül bonyolódott. E cserekereskedelem közvetítői révén juthatott az Adriai-tenger vagy az Égeikum vidékéről Garadnára az a tengeri kagylóból készült, három nagy gyöngyből álló ékszer is, amely egy temetkezés mellékleteként látott napvilágot. Ellenértéküket talán éppen az ún. Bükki kultúra magas esztétikai színvonalú, finoman karcolt díszítésű és összetett szimbolikát hordozó kerámiaedényei és a bennük szállított áru szolgáltatta.

Látos Katalin

Az M30-as autópályához kötődő megelőző feltárásoknak köszönhetően további ásatásokat végezhettünk a Hernád völgyében, így egyre pontosabb képet kapunk e fontos útvonal jelentőségéről. Novajidrány határában a középső neolitikumra datálható, az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúráját képviselő lelőhely feltárása során egy két kilogramm súlyú obszidián nyersanyagtömbre akadtunk.

A Közép-Európában kizárólag a Kárpát-medencében fellelhető vulkanikus kőzet kiemelkedő fontossággal bírt a neolitikum időszakában. A Tokaj-Eperjesi obszidián távoli előfordulásai Európa-szerte területeken átívelő, különböző közösségek közti kapcsolatrendszer jelzői. A lelőhelyen eddig talált számos obszidián penge és ez a nyersanyagtömb arra utalnak, hogy az újkőkor középső szakaszában a Hernád völgyében élő közösségek részesei voltak az értékes kőnyersanyag felhasználására és cseréjére épülő hálózatnak.

Vass Bíborka és Berente Zoltán

Az M30-as autópálya építéséhez köthető megelőző feltárások egyike során Novajidrány (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) településtől délnyugatra a középső neolitikum (Kr. e. 5500-5000) Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai szakaszához köthető telep objektumai kerültek elő. A lelőhelyen hat nagyméretű, ÉK–DNy-i irányban lineárisan elhelyezkedő, hosszúkás, sekély, agyagkinyerésére használt gödröt tártunk fel. A másodlagosan, különféle hulladékkal feltöltött gödrök közül kettőben három agyagplasztika töredéke került elő, melyek egyike az itt bemutatott lelet. Az újkőkori népesség hiedelemvilágának emlékei a különféle, agyagból formált, majd kiégetett szobrocskák, melyek az újkőkori ember otthonában kaptak helyet. Gyakori jelenség, hogy a töredékes agyagplasztikák nem eredeti rendeltetési helyükön, hanem az oszlopszerkezetes házak mellett húzódó anyagnyerő gödrökből kerülnek elő, melyek így — egyes vélemények szerint — a ház felhagyásának rituáléjához kapcsolódhatnak. A képen látható töredék egy álló, antropomorf, valószínűleg női jegyeket viselő, bekarcolt díszű agyagplasztika lábtöredéke. A Szarvason feltárt, ugyancsak a középső neolitikumra keltezhető (Raczky–Anders 2003, Fig. 2.1.), kevésbé töredékes darab jó párhuzamát jelentheti a novajidrányi leletnek. Rajzos rekonstrukciónkhoz ezt vettük alapul.

Zsiga-Csoltkó Emese

A rajzos rekonstrukcióhoz használt ábrázolás: Raczky, Pál–Anders, Alexandra: The internal relations of the Alföld Linear Pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Jerem, E.–Raczky, P. (Hrsg.): Morgenrot der Kulturen. Frühe Etappen der Menschheitsgeschichte in Mittel- und Südosteuropa. Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Geburtstag. Budapest, 2003, 155–182. A rajzos kiegészítést Nagy Katalin készítette.

Az épülő M30-as autópálya nyomvonalán két, egymáshoz közeli középső újkőkori (Kr. e. 5400–5000) településrészt sikerült azonosítanunk. Az újkőkor középső szakaszára a helyi viszonyoknak megfelelően átalakult és kiteljesedett a korai újkőkor idején elterjedt gazdálkodási mód. Egy ilyen komplex agrárgazdálkodást folytató közösség, a Bükki kultúra településének részlete került napfényre Novajidrányban, ahol három gerendavázas épület, hajdani lakóházak helye rajzolódott ki a feltárt területen. Fa megmunkálásának, erdőirtásnak vagy a föld fellazításának lehetett eszköze az az agancs baltafoglalat, melynek egyik végét kalapácsként használták, a másik végébe pedig csiszolt kő élt erősítettek. Az eszközt fa nyéllel látták el. A tárgyra karcolt geometrikus motívumok a közösség számára feltehetőleg jelentést is hordoztak.

Zsiga-Csoltkó Emese

A korabeli hiedelmekről a temetkezési szokásokon túl főként a rítusok kellékei, például az emberalakú szobrok vallanak, melyeknek Novajidrányban és Garadnán több típusa is előkerült. A garadnai, eredetileg álló embert formázó figura torzója kifejezetten figyelemre méltó. A fejtöredék homlokának jobb oldalára karcolt, kétfelé ágazó ívelt motívum az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának Felső-Tisza-vidéki (Tiszadob-Szilmeg-Bükk-kör) lelőhelyein jellemző. Ez a stilisztikai elem egy szakrális-szimbolikus környezetben működő kommunikációs rendszer kódolt jele, mely összetett tartalmának felfejtése ma már aligha lehetséges. Az ívelt minta – párhuzamok alapján (Raczky–Anders 2003, Fig. 2.5.) – női jellegre utal, akárcsak az átlyukasztások a fej két oldalán.

Látos Katalin

A rajzos rekonstrukcióhoz használt ábrázolás: Raczky, Pál–Anders, Alexandra: The internal relations of the Alföld Linear Pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Jerem, E.–Raczky, P. (Hrsg.): Morgenrot der Kulturen. Frühe Etappen der Menschheitsgeschichte in Mittel- und Südosteuropa. Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Geburtstag. Budapest, 2003, 155–182. A rajzos kiegészítést Nagy Katalin készítette.