Vandálok az autópályán

Császárkori germánok Garadna határában

Az M30-as autópálya nyomvonalán, 2018 szeptemberének végén kezdődött Garadna település határában egy római kori germán település teljes felületű feltárása. Miután az autópálya nyomvonalán eltávolítottuk a humuszt, hogy az alatta kirajzolódó régészeti jelenségeket dokumentáljuk, hatalmas terület nyitott ablakot a múlt egy szeletére, amelyen keresztül még egy régen eltűnt nép néhány családjának mindennapjaiba is betekinthettünk. Az előkerült tárgyak rámutatnak, milyen kapcsolatokat ápoltak a környező népekkel, illetve magával a Római Birodalommal, vagy milyen tradíciók vezették őket környezetük erőforrásainak kiaknázásakor.

Európa-szerte minden germán településen megtalálhatók az ún. félig földbe mélyített épületek maradványai: ezek legtöbbször négyzet alakúak, sarkaikon vagy falaik mentén oszlopok nyomaival, melyek egykor a tetőt tartották. Minden olyan épület, mint amelyet például a garadnai 100-as stratigráfiai egységnél találtunk, elindítja a fantáziánkat: hogyan rekonstruálhatjuk. Vajon milyen módon fektették a gerendákat a cölöpökre? Esetleg a tetőzet leért a földig? Hol lehetett a bejárat? No, de mindezeken túl, mit csinálhattak ebben az épületben, hiszen tűzhely nyomát nem találjuk, így lakótérnek alkalmatlan volt. Vajon az előkerült orsógomb egy germán asszonyé volt-e, aki ebben az épületben gombolyította fonalát, hogy abból ruhát készítsen családjának? Talán ugyanez az asszony viselte egykor azt a bronzból készült ruhakapcsoló tűt, amelyet egy éles szemű ásatási munkás látott meg? Megnyugtató válaszokat talán sosem kapunk, habár az elmúlt évtizedek ásatásai nyomán egyre részletesebb képet festhetünk a római kori germán településekről, melyeknek nemcsak ezek a földbe mélyített épületek, de az ún. hosszúházak is jellegzetes egységei voltak. 

A Kárpát-medence északkeleti részére a 2. században betelepült keleti germán népek olyan hagyományokat hoztak magukkal, amelyeket a mai napig sem fejtett meg teljes biztonsággal a régészettudomány. A germánok településein több tíz, vagy akár száz, ún. kiégett oldalfalú négyzetes alakú gödör található, melyekből legtöbbször csak faszén és/vagy vulkanikus kőzet kerül elő. Ezeket sokszor sorban helyezték el, mindig északi irányba tájolva. Vajon e gödröknek kultikus szerepe lehetett, ezért ragaszkodtak a pontos tájoláshoz, függetlenül az uralkodó széliránytól? Skandináv írott forrásból tudjuk, hogy a germánok házasságkötés, temetés vagy bizonyos ünnepnapok alkalmával a távolról érkezett vendégekkel együtt, a falu szélén, nyílt tűzhelyen készítették az ételt, amely egyfajta közösségi rítus volt. Ezekben a gödrökben azonban sosem találunk hamut, csak faszenet, s ez lassú égési folyamatra utal. Felvetődik a kérdés, hogy esetleg a füstre volt szükségük. De mire jó a füst? Talán élelmiszerek, húsok, halak tartósítására… Ugyanakkor a lassú égés eredményezte faszén révén lehetett más is a gödrök funkciója. Faszénre még a közelmúltban is szüksége volt a kovácsoknak, s így van ez, mióta csak a vasat ismeri az emberiség. Egy faszénégetést ábrázoló metszet támpontul szolgálhat az elmélet alátámasztására. De ha elfogadjuk ezt az elképzelést, akkor a következő kérdésbe ütközünk: vajon miért volt szükség száz számra minden egyes germán tanyán ezekre az égetőgödrökre, hiszen kovácsmester nem volt minden családban.

A feltárás már befejeződött, de a a lelőhely kutatása és az eddig összegyűjtött adatok értelmezése  még csak a kezdetén jár.

Tóth Krisztián

Garadna–Kovács-tanya (ásatásvezető: Tóth Krisztián)

Hernádszurdok–Csurmány I. (ásatásvezető: Szénásy Csaba)

Garadna–Elkerülő út 3. lh. (ásatásvezetők: Nyerges Éva, Szénásy Csaba)