Emlékek a római kortól a középkorig
Napjaink megelőző régészeti feltárásainak komoly hányadát jellemző nyílt színi, „zöldmezős” ásatások mellett gyakran előfordul, hogy városi környezetben van szükség a munkánkra. Ez a két színtér sokban különbözik egymástól, másfajta kihívások elé állítja a régészeket.
Általánosan jellemző, hogy az emberi megtelepedésre különösen alkalmas helyeken, a hosszú évszázadok-évezredek során az egymásra építkezések miatt egyre magasabbra és magasabbra emelkedik az a járószint, melyen a lakosok mindennapi életüket élték. Ez a folyamat megfigyelhető napjaink organikusan fejlődő városaiban is. Eme felhalmozódás a történelmi városmagokban vastag kultúrréteget eredményez, ami elfedi a régészeti korokból származó jelenségeket.
A folyamatos emberi jelenlét más szempontból is nehezíti a régészek dolgát. Az építkezések gyakran igen erősen megbolygatják a felszín alatt megbúvó régészeti és történeti emlékeket, esetenként kiszakítják eredeti környezetükből, ami jelentősen megnehezíti a régészeti korú tárgyak és jelenségek értelmezését.
Az MNM RÖG munkatársainak Győr külvárosában végzett feltárása 2018 júliusában, ami egy új társasház építéséhez kapcsolódott, egy szórt jelenségekből álló Árpád-kori település részletét hozta felszínre. A jelenségek betöltéséből előkerülő jellegzetes házi kerámia töredékein túl, az egyik árokban egy római kori, ló alakú fibulát (ruhakapcsoló tűt) is találtak.
Munkatársainknak 2018 augusztus–szeptemberében Győr belvárosában is volt egy kis felületű feltárása, amivel a terület régészeti érintettségét igyekeztek tisztázni. A terepi munkánk megkezdése előtt összegyűjtöttük a területre vonatkozó korábbi térképészeti adatokat. A városról és a várról készült régi térképek, valamint a közelben korábban végzett ásatások alapján felmerült, hogy a középkori győri vár maradványai rejtőzhetnek a felszín alatt. Ugyanakkor az ásatásunk során nem találtunk középkori építményeket, ami arra utal, hogy a vár erődítésrendszere erre a területre már nem terjedt ki vagy a későbbi korokban végzett építkezések során elpusztult.
A korábban itt álló épület alapfalainak elbontását követően, a kora újkori polgári életforma emlékeit, valamint kevés középkori leletet tartalmazó rétegek alatt bukkantak elő a római kori szintek. Ezekből a korszakra jellemző tárgyi emlékek kerültek elő: kis számban fémtárgyak (köztük érmek), nagyobb mennyiségben kerámiaedények töredékei. A rómaiak jelenléte nem meglepő a területen, hiszen a mai Győr városa alatt fekszik Arrabona, az egykori Pannonia tartomány (provincia) egyik jelentős települése (vicus), ami mellett határvédelemi feladatokat ellátó segédcsapat tábor (castellum) is helyet kapott. A római foglalás előtti kelta előzménnyel rendelkező település a tartomány kiépítése után regionális jelentőségű központtá vált, amiben feltehetően nagy szerepe lehetett a több fontos vízi és szárazföldi útvonal csomópontjában létesült katonai helyőrségnek. A Győr belvárosában folytatott ásatások során számos helyen sikerült római kori erődítéseket, épületeket, utakat és egyéb fontos leleteket felfedezni. Míg az általunk végzett feltárás során épületek nem, csak a római mintára szerveződő városias életformára utaló tárgyi emlékek kerültek felszínre.
Szűcs Melinda Eszter, Fekete László
Győr–Amádé utca 6. (ásatásvezető: Fekete László),
Győr–Belváros, Teleki utca 40. (ásatásvezető: Szűcs Melinda Eszter)
A mélyülő kutatóárok kizsaluzva
Díszített kerámia edény töredéke, római kor
Szökellő szarvasalakkal díszített terra sigillata edény (oldal) töredéke, római kor
Gladiátorral díszített terra sigillata edény (oldal) töredéke, római kor
Ló alakú fibula (ruhakapcsoló tű), római kor
Félhold alakú pajzs (pelta) alakú fibula (ruhakapcsoló tű), római kor
Bronz kocsidísz, római kor
Habsburg II. Rudolf császár (1552–1612, magyar király 1576–1608) ezüst garasa, kora újkor
Zárcímer-veret, újkor
Kályhacsempe töredéke és rekonstrukciója, újkor
A győri Teleki László utca 40. szám alatt zajlott ásatások során egy különösen érdekes és ritka római kori tárgy került elő. Lelőhelye a tábor (castellum), illetve táborváros (vicus militaris) közelében fekvő terület. A körülbelül 11 cm nagyságú, bronzból készült veret több részből áll: egy makkban végződő, áttört díszítésű, levél-szerű elemből, egy korabeli sérülés nyomait mutató domború korongból és az egykor fából készült járomhoz kapcsolódó, tüskében végződő tagból. A bennszülött arisztokrácia sírjaiból származó, fémveretekkel gazdagon ellátott kocsikról ismert analógiák alapján, a tárgyat egy fogatoláshoz használt járom díszítményeként azonosíthatjuk, amely a 2. század második és a 3. század első fele közé eső időszakból származik. Földbekerülésének pontos körülményeit nem ismerjük. Talán egy utazás során elvesztett alkatrészként azonosíthatjuk.
Schilling László
Valamikor Kr. e. 35/30 táján történhetett, hogy az észak-itáliai Arretium fazekasműhelyei – kelet-mediterráneumi előképeket követve – ötvözték a fényes korallvörös felület kialakításának technikáját a reliefes (formatál-modell segítségével kialakított domborműves) díszítési eljárással és megalkották a római edényművesség egyik legjelentősebb termékét, a terra sigillatát. A fazekasságot már-már a művészet fokára emelő manufaktúra hatalmas felvevőpiacra talált, és a műhelyek terjeszkedése, illetve a különleges szakmai jártasságot birtokló fazekasok átköltözésével hamarosan más városokban is átálltak a különleges kerámiaedények készítésére. Bár a későbbiekben Pannoniában is kísérleteztek ilyen kerámia gyártásával, de térségünket elsősorban a Galliában (Montans, Banassac, Lezoux) és Germániában (Rheinzabern), valamint a Raetia és Noricum határán fekvő Westerndorfban és Pfaffenhofenben létrejövő műhelyek látták el.
Az egyes becslések szerint 15 milliós darabszámot elérő birodalmi termelésben komoly verseny jött létre a piacokért, amiben a műhelyek az edények formáját és díszítését érintő változtatásokkal próbáltak túlélni. A termelés növelése céljából az összetettebb, bonyolult típusok készítésével felhagytak, egyszerűsödtek az ábrázolások. Így egyre több díszítetlen darab készült a műhelyekben. Ezek a formai és díszítési sajátosságok sokszor igen jellegzetesek, alkalmasint nem csak a gyártóhely, de a fazekasok, műhelytulajdonosok is azonosíthatóak, sőt nagyon jó támpontot nyújtanak az edények készítési idejére. Emiatt a terra sigillaták megbízható adatot szolgáltatnak a társadalmi rang, vagyoni helyzet, vásárlási szokások és kereskedelmi kapcsolatrendszerek megrajzolásához.
Herczeg-László Eszter
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu