Ungár Margit 1897-ben Diósgyőrben született, Miskolcon érettségizett kitűnő eredménnyel, amire szüksége is volt, ugyanis – a férfiakkal ellentétben – neki mint nőnek csak kitűnő középiskolai eredménnyel lehetett egyáltalán felvételiznie a jogi egyetemre.
1918-ban módosítottak a magyarországi felsőoktatási törvényen, s míg korábban nőket kizárólag bölcsészettudományi egyetemi szakokra vehettek fel, ettől kezdve a mérnöki és a jogi pálya is megnyílt előttük. Persze útjuk nem volt kikövezve, sőt… Pedig Margit számára a felvételi abszolválása nem jelentett problémát, ám az akadályok nem fogytak. Budapesten szeretett volna tovább tanulni, de ezt nem engedélyezték számára, így előbb Debrecenben, majd Szegeden folytatta jogi tanulmányait. Elsőéves volt, amikor visszavonták azt a rendelkezést, amely engedélyezte, hogy nők is járhassanak jogi egyetemre. Szerencséjére az 1920. évi XXV. törvénycikk azt is kimondta, hogy a tiltások „az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók […] további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók”. Ungár kisasszony így 1923-ban megszerezhette a jogi diplomát.
Miután ügyvéd szeretett volna lenni, igencsak felkavarta az állóvizet a kizárólag férfiakból álló ügyvédi kamarában, ahol szavazásra bocsátották a kérdést: bekerülhet-e nőként az ügyvédjelöltek közé. A kamarai tagok többsége józan férfiakból állt, és többségük igennel voksolt. A szakmai gyakorlatot Margitnak egy tapasztalt ügyvédnél, úgynevezett principálisnál kellett elvégeznie. Senki nem vette fel ügyvédbojtárnak, ezért a bátyja mellett kezdte meg a szakmai gyakorlatot. Később Vági József ügyvéd irodájába került, akihez nem sokkal később férjhez ment.
Az Ujsag 1928. január 10-én a Nőket is felvesz az Ügyvédi Kamara című tudósításában arról számolt be, hogy a Kamara választmánya nem támogatta azt az intézkedést, amely szembehelyezkedik a nők egyenjogosításának általánosan megkövetelt alapelveivel.
Margit végül 1928. június 24-én sikeresen letette az ügyvédi vizsgát. Az eseményről számos hazai napilap beszámolt. Ezek szerint a vizsgát a Kúria egyik első emeleti termében tartották vasárnap reggel, szokatlanul nagyszámú érdeklődő előtt. „A jelölt helyén a megszokott, frissen borotvált, zsakettes fiatalember helyett mosolygós fiatal nő, dr. Ungár Margit, az első magyar ügyvédnőjelölt várja a kérdéseket második és befejező ügyvédi vizsgáján.”
Margit nem szerette, ha ügyvédnőnek hívják, egész életében ragaszkodott a „dr. Ungár Margit ügyvéd” formulához.
1933-ban ő fogalmazta meg a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést. Tevékeny részese volt annak a beadványnak, amelynek célja a nők választójogának megadása és szabad pályaválasztásuk törvénybe iktatása volt. Társszerzője volt az 1938-ban megjelent a Csábítás, jegyszegés és jog – a magyar királyi Kúria legújabb gyakorlata című könyvnek.
Egy 1937-es törvénymódosítás miatt a női ügyvédjelöltek ismét ellehetetlenültek, mivel a paragrafusban benne foglaltatott, hogy „az Ügyvédi Kamara névjegyzékébe csak a férfinemhez tartozó nagykorú állampolgárt lehet felvenni”. Ez alól csupán a korábban felvettek, illetve az 1940–41-ben visszafoglalt magyarlakta vidékeken már korábban praktizáló ügyvédnők voltak kivételek.
Miután Ungár Margit zsidó származású volt, a második világháború előtt már nemcsak női mivolta, hanem zsidó származása miatt is nehezebb helyzetbe került: 1939 nyarán áttették a „zsidó ügyvédek névjegyzékébe”, majd a nyilas hatalomátvétel után, 1944 októberétől egy csillagos házban folytathatta a munkáját.
Arról, hogy miként élte túl a második világháború borzalmait, keveset tudunk. „1944 óta egész korábbi normális életemről le kellett mondanom.”
A háború után rövid ideig az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság tagja volt. A kommunista pártba soha nem lépett be, férje súlyos betegségére hivatkozott, amikor ezzel zaklatták. 1953-ig férjével közösen vitte ügyvédi irodájukat, majd nyugdíjba vonulásáig ügyvédi munkaközösség tagjaként dolgozott. Nagy szegénységben élte le utolsó éveit, 1969-ben hunyt el.
Dr. Ungár Margit szellemi és erkölcsi örökségét a Dr. Szűcs Andrea kezdeményezésére 2004-ben megalakult Magyar Ügyvédnők Egyesülete ápolja és viszi tovább.
Válogatás a Dr. Ungár Margit ügyvédi vizsgájával foglalkozó újsághírekből
Újsághírek Dr. Ungár Margit első bírósági pereiről
Dr. Ungár Margit tanulmánya: Az Ujság Könyve Asszonyokról – Asszonyoknak, 1929-es kiadványában
Dr. Ungár Margit (1897-1967)
Dr. Ungár Margit adatlapja a Budapesti Ügyvédi Kamara Lajstromkönyvéből
1928
Budapesti Ügyvédi Kamara
Ungár Margit 1897-ben Diósgyőrben született, Miskolcon érettségizett kitűnő eredménnyel, amire szüksége is volt, ugyanis – a férfiakkal ellentétben – neki mint nőnek csak kitűnő középiskolai eredménnyel lehetett egyáltalán felvételiznie a jogi egyetemre.
1918-ban módosítottak a magyarországi felsőoktatási törvényen, s míg korábban nőket kizárólag bölcsészettudományi egyetemi szakokra vehettek fel, ettől kezdve a mérnöki és a jogi pálya is megnyílt előttük. Persze útjuk nem volt kikövezve, sőt… Pedig Margit számára a felvételi abszolválása nem jelentett problémát, ám az akadályok nem fogytak. Budapesten szeretett volna tovább tanulni, de ezt nem engedélyezték számára, így előbb Debrecenben, majd Szegeden folytatta jogi tanulmányait. Elsőéves volt, amikor visszavonták azt a rendelkezést, amely engedélyezte, hogy nők is járhassanak jogi egyetemre. Szerencséjére az 1920. évi XXV. törvénycikk azt is kimondta, hogy a tiltások „az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók […] további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók”. Ungár kisasszony így 1923-ban megszerezhette a jogi diplomát.
Miután ügyvéd szeretett volna lenni, igencsak felkavarta az állóvizet a kizárólag férfiakból álló ügyvédi kamarában, ahol szavazásra bocsátották a kérdést: bekerülhet-e nőként az ügyvédjelöltek közé. A kamarai tagok többsége józan férfiakból állt, és többségük igennel voksolt. A szakmai gyakorlatot Margitnak egy tapasztalt ügyvédnél, úgynevezett principálisnál kellett elvégeznie. Senki nem vette fel ügyvédbojtárnak, ezért a bátyja mellett kezdte meg a szakmai gyakorlatot. Később Vági József ügyvéd irodájába került, akihez nem sokkal később férjhez ment.
Az Ujsag 1928. január 10-én a Nőket is felvesz az Ügyvédi Kamara című tudósításában arról számolt be, hogy a Kamara választmánya nem támogatta azt az intézkedést, amely szembehelyezkedik a nők egyenjogosításának általánosan megkövetelt alapelveivel.
Margit végül 1928. június 24-én sikeresen letette az ügyvédi vizsgát. Az eseményről számos hazai napilap beszámolt. Ezek szerint a vizsgát a Kúria egyik első emeleti termében tartották vasárnap reggel, szokatlanul nagyszámú érdeklődő előtt. „A jelölt helyén a megszokott, frissen borotvált, zsakettes fiatalember helyett mosolygós fiatal nő, dr. Ungár Margit, az első magyar ügyvédnőjelölt várja a kérdéseket második és befejező ügyvédi vizsgáján.”
Margit nem szerette, ha ügyvédnőnek hívják, egész életében ragaszkodott a „dr. Ungár Margit ügyvéd” formulához.
1933-ban ő fogalmazta meg a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést. Tevékeny részese volt annak a beadványnak, amelynek célja a nők választójogának megadása és szabad pályaválasztásuk törvénybe iktatása volt. Társszerzője volt az 1938-ban megjelent a Csábítás, jegyszegés és jog – a magyar királyi Kúria legújabb gyakorlata című könyvnek.
Egy 1937-es törvénymódosítás miatt a női ügyvédjelöltek ismét ellehetetlenültek, mivel a paragrafusban benne foglaltatott, hogy „az Ügyvédi Kamara névjegyzékébe csak a férfinemhez tartozó nagykorú állampolgárt lehet felvenni”. Ez alól csupán a korábban felvettek, illetve az 1940–41-ben visszafoglalt magyarlakta vidékeken már korábban praktizáló ügyvédnők voltak kivételek.
Miután Ungár Margit zsidó származású volt, a második világháború előtt már nemcsak női mivolta, hanem zsidó származása miatt is nehezebb helyzetbe került: 1939 nyarán áttették a „zsidó ügyvédek névjegyzékébe”, majd a nyilas hatalomátvétel után, 1944 októberétől egy csillagos házban folytathatta a munkáját.
Arról, hogy miként élte túl a második világháború borzalmait, keveset tudunk. „1944 óta egész korábbi normális életemről le kellett mondanom.”
A háború után rövid ideig az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság tagja volt. A kommunista pártba soha nem lépett be, férje súlyos betegségére hivatkozott, amikor ezzel zaklatták. 1953-ig férjével közösen vitte ügyvédi irodájukat, majd nyugdíjba vonulásáig ügyvédi munkaközösség tagjaként dolgozott. Nagy szegénységben élte le utolsó éveit, 1969-ben hunyt el.
Dr. Ungár Margit szellemi és erkölcsi örökségét a Dr. Szűcs Andrea kezdeményezésére 2004-ben megalakult Magyar Ügyvédnők Egyesülete ápolja és viszi tovább.
Válogatás a Dr. Ungár Margit ügyvédi vizsgájával foglalkozó újsághírekből
Újsághírek Dr. Ungár Margit első bírósági pereiről
Dr. Ungár Margit tanulmánya: Az Ujság Könyve Asszonyokról – Asszonyoknak, 1929-es kiadványában
A Feministák Egyesülete tiltakozása a nők ügyvédi pályától való újbóli elzárása miatt.
Népszava, 1935
Dr. Ungár Margit a Feministák Egyesületének egyik vezető személyiségeként jelentős szerepet játszott hazánk női egyenjogúsági küzdelmeiben.
Dr. Ungár Margit-Dr. Hajnal Henrik: A csábítás, jegyszegés és jog (1939) című könyv borítója
Ex Libris Dr. Ungár Margit
Dr. Bóka Zsolt tulajdona
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu