Hamutartó díszváza és bonbonier
Hollóházi porcelán
Tervező: Faragó Miklós
1999-2000
Dr. Bóka Zsolt tulajdona

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapításnak 125. évfordulójára készült készlet darabjai.

Irodai lyukasztó és tűzőgép
20. század első fele
Dr. Ladányi Tamás tulajdona

A Ribáry-Csoport emlékérme. Az ügyvédi szolidaritás jegyében
1938, Garam Sándor munkája
Bronz
Dr. Bóka Zsolt tulajdona

A Ribáry-csoport egy ügyvédbaráti társaság volt, amelynek névadója Dr. Ribáry Géza (1889–1942) ügyvéd, a PIH (Pesti Izraelita Hitközség) elnökhelyettese, a Társadalmi Munkabizottság elindítója volt. Ő alapította az OMZSA-t (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) is, az OMZSA adta ki a Haggadát, (a zsidóság késő ókori szertartáskönyve, amely tartalmazza a Pészah, azaz a kovásztalan kenyér ünnepén tartott Széder-este rendjét), amelyhez ő írta az előszót. Ribáry Géza szervezte meg 1939-től az állás nélküli zsidó művészek megsegítésére létrehozott OMIKE Művészakciókat (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület).

Fazekas Pál jogi diplomája 1938-ból
Dr. Holczer Ferenc tulajdona

Szecskay Antal ügyvédi oklevele 1869-ből
Hátoldalán: felvételének igazolása a Győri Ügyvédi Kamarába 1899-ben Esztergom székhellyel
Dr. Szecskay András tulajdona

Id. Dr. Bárándy György és felesége karácsonyi üdvözlőkártyái
1960–1970-es évek
Dr. Bóka Zsolt tulajdona

Dr. Horváth Jenő (1929–2021) portréja. Kamarai elnök 1974–1988 között
Papír, pasztellkréta
Budapesti Ügyvédi Kamara

Dr. Horváth Jenő (Fehérgyarmat, 1929. november 4. – Budapest, 2021. december 31.) ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnöke, címzetes egyetemi tanár, országgyűlési képviselő

Életpályája

1929. november 4-én született Fehérgyarmaton. Édesapja dr. Horváth Béla belgyógyász-tüdőspecialista, édesanyja Vaszkó Margit. Középiskolai tanulmányait a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban, majd a felső tagozatot a Debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol 1948-ban kitüntetéssel érettségizett.
1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán, ahol 1952-ben szerzett jogi diplomát. Mindenáron orvos akart lenni, de mivel az 1950-es évek sajátos káderpolitikája nem szimpatizált az orvosdinasztiák kialakításával, átirányították a jogi karra, ahonnan még másodéves korában is elkívánkozott.
Ügyvédjelölti idejét Budapesten, a Fő utcában, az akkori 29. számú Ügyvédi Munkaközösségnél töltötte el. Ügyvédjelölti gyakorlatát követően 1956-ban került bejegyzésre a Budapesti Ügyvédi Kamarába, melynek halála napjáig tagja volt, és ily módon ő volt a leghosszabb folyamatos kamarai tagsággal rendelkező ügyvéd.
Ügyvédi tevékenységét a 29. sz. Ügyvédi Munkaközösségben (Budapest, Fő utca 11.) kezdte meg mint tag, és később mint a munkaközösség vezetője. Itt dolgozott mint ügyvéd 1991. december 1. napjáig, amikor az új ügyvédi törvény hatálybalépését követően élt az egyéni ügyvédkedés lehetőségével, és önálló ügyvédi irodát nyitott.
Az alapítása, így 1991 óta tagja volt a MÜBSE küldöttgyűlésének.
Az ELTE címzetes egyetemi tanára, az ELTE Polgári eljárásjogi tanszékének oktatója.
A Magyar Jogászegyletben és több nemzetközi ügyvédi szervezetben tisztségviselő.
2003-tól a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság tagja.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett működő választottbíróságon választottbíró.
A CCBE Magyar Ügyvédi Kamara általi delegációjának szakosztályi tagja.

Közéleti pályafutása

1959-től a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, 1968-tól elnökhelyettese, majd 1974-től többszöri újraválasztással 1989-ig elnöke.
1985–1990-ig országgyűlési képviselő (Budapest 1. vk., pártonkívüli), az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának tagja. Számtalan kodifikációs bizottságnak is tagja, jelentős közreműködője a jogszabály-előkészítő munkának. Tagja a Halálbüntetés Eltörlését Követelők Csoportjának.
1989-től 2006-ig, négy cikluson keresztül az Országos Ügyvédi Tanács, mai nevén Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. E tisztségében tíz éven át az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja.
1992-ben megválasztották az Állami Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottságának elnökévé.

Munkássága

Szakterülete a polgári jog és polgári eljárásjog volt.
Ügyvédi gyakorlatának első időszakában általános praxist folytatott, azonban jellemzően a civilisztika területén fejtette ki tevékenységét. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény hatálybalépését követően főleg a törvény hatálya alá eső ügyeket vállalt, majd a rendszerváltást követően közreműködött számos jelentős magyar és külföldi cégalapításban, valamint ingatlanforgalmi jogügyletben. Alapítóként segítette – úgy is, mint biztosítási jogi specialista – a korábban előzmény nélküli kötelező ügyvédi felelősségbiztosítás hazai intézményrendszerének elindítását.
Német és francia nyelven beszélt.
Ügyvédi tevékenysége és ügyvédi közéleti tevékenysége során a szomszédos európai országok ügyvédi kamaráival jelentős kapcsolatot épített ki.
Hosszú és gazdag életpályája lehetővé tette, hogy az ügyvédi hivatás sorsfordító időszakának tanúja és aktív részese, alakítója legyen.

Családja

1954-ben megnősült, 1956-ban megszületett első gyermeke, Péter.
1964-ben másodszorra is megnősült, mely házasságból 1965-ben megszületett második gyermeke, István.
1985-ben harmadik kapcsolatából megszületett harmadik gyermeke, Orsolya.
Mindhárom gyermeke jogot végzett, utóbbi kettő az ügyvédi hivatásban is követője volt.

A Debreceni Ügyvédi Kamara által dr. Horváth Jenőnek adományozott, a DÜK alapításának 125. évfordulójára készült pecsétgyűrű
Dr. Horváth Péter, Dr. Horváth Orsolya és Dr. Horváth István tulajdona

Dr. Horváth Jenő kamarai elnök kitüntetése
Dr. Horváth Péter, Dr. Horváth Orsolya és Dr. Horváth István tulajdona