Dr. Lánczi Ferenc Karcagon született, először adószakértőként dolgozott, és ezt a munkát még Szolnokra költözése idején is folytatta. A jogi egyetemet levelező tagozaton végezte el, diplomáját 1948-ban védte meg.
Dr. Lánczi Ferenc jelentős szerepet töltött be a Szolnok megyei ügyvédség közösségében. Már 1960-ban a szolnoki munkaközösség vezetőjeként említik a lapok. Rövidesen a Szolnoki Ügyvédi Kamara elnökhelyettesévé választották (1964-1968), majd elnökként is hosszú időt töltött el a szolnoki ügyvédi kollektíva élén (1968-1982). Ügyvédi munkája mellett egyetlen céget képviselt jogtanácsosként, a korszakban országos hírű Zagyvarékasi MGTSZ-t.
Jó hírneve lelkiismeretes munkája mellett elsősorban a martfűi sorozatgyilkosság tizenegy esztendeig húzódó ügyéhez kapcsolódik, ahol látványos eredményt ért el védence megmentésében, hiszen az első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani börtönre ítélt Kirják Jánosról később kiderült, hogy ártatlan a bűnügyben.
De hogyan is történt mindez? A szolnoki ügyvéd a viharos ellenszélben is minden követ megmozgatott védence ártatlanságának bizonyításáért. Tanúkat hajtott fel, állítólagos bizonyítékokat cáfolt. A bíróság azonban azt sem vette figyelembe, hogy a gyilkosság éjjelén egy mozdonyvezető a reflektorok fényében látta a valódi elkövetőt. A szemtanú vallomása szerint a tettesnek hosszú, lobogó haja volt, miközben Kirják erősen kopaszodott. A mozdonyvezető a szembesítéskor nem is ismerte fel a vádlottban az elkövetőt. A bíróságot az sem befolyásolta döntésében, hogy a tiszaföldvári szomszédok a bűncselekmény időpontjában találkoztak és beszélgettek a vádlottal. Ahogy hiába sulykolta a védő azt is, hogy a nyomozás során Kirják ruházatán egy csepp vér- vagy ondómaradványt sem találtak. A Szolnok Megyei Bíróság három hónappal a történtek után, 1957. október 26-án hozta meg az ítéletet: Kirják Jánost előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés és erőszakos közösülés miatt halálra ítélte. Csak az elszánt védő fellebbezésére változtatta meg a Legfelsőbb Bíróság a halálbüntetést megismételt eljárás után életfogytig tartó szabadságvesztésre. Az ártatlanul raboskodó Kirjákot végül 1968-ban szabadon bocsájtották, és az állam kétmillió forinttal kárpótolta szenvedéseiért.
Dr. Lánczi Ferencet 1969-ben az Igazságügyminiszter miniszteri dicséretben részesítette.
Az ügyvéd úr valódi jogászdinasztiát alapított, hiszen mindkét fiából (Ferenc és István) ügyvéd lett, és unokája, Ádám is folytatta a családi tradíciót.
Újságcikk-válogatás a martfűi sorozatgyilkosság nyomozati aktájából, 1957–1967
Szekeres Károlyné, szül. Pénzes Teréz
Körözési tájékoztató a sértett fényképével
1967. július 25.
Rendőrmúzeum
Körözési tájékoztató fényképpel a sértett táskájáról és cipőjéről
1967. július 25.
Rendőrmúzeum
Kovács Péter
Dr. Lánczi Ferenc (1924-1987) ügyvéd, a Szolnoki Ügyvédi Kamara elnöke
Dr. Lánczi Ferenc Karcagon született, először adószakértőként dolgozott, és ezt a munkát még Szolnokra költözése idején is folytatta. A jogi egyetemet levelező tagozaton végezte el, diplomáját 1948-ban védte meg.
Dr. Lánczi Ferenc jelentős szerepet töltött be a Szolnok megyei ügyvédség közösségében. Már 1960-ban a szolnoki munkaközösség vezetőjeként említik a lapok. Rövidesen a Szolnoki Ügyvédi Kamara elnökhelyettesévé választották (1964-1968), majd elnökként is hosszú időt töltött el a szolnoki ügyvédi kollektíva élén (1968-1982). Ügyvédi munkája mellett egyetlen céget képviselt jogtanácsosként, a korszakban országos hírű Zagyvarékasi MGTSZ-t.
Jó hírneve lelkiismeretes munkája mellett elsősorban a martfűi sorozatgyilkosság tizenegy esztendeig húzódó ügyéhez kapcsolódik, ahol látványos eredményt ért el védence megmentésében, hiszen az első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani börtönre ítélt Kirják Jánosról később kiderült, hogy ártatlan a bűnügyben.
De hogyan is történt mindez? A szolnoki ügyvéd a viharos ellenszélben is minden követ megmozgatott védence ártatlanságának bizonyításáért. Tanúkat hajtott fel, állítólagos bizonyítékokat cáfolt. A bíróság azonban azt sem vette figyelembe, hogy a gyilkosság éjjelén egy mozdonyvezető a reflektorok fényében látta a valódi elkövetőt. A szemtanú vallomása szerint a tettesnek hosszú, lobogó haja volt, miközben Kirják erősen kopaszodott. A mozdonyvezető a szembesítéskor nem is ismerte fel a vádlottban az elkövetőt. A bíróságot az sem befolyásolta döntésében, hogy a tiszaföldvári szomszédok a bűncselekmény időpontjában találkoztak és beszélgettek a vádlottal. Ahogy hiába sulykolta a védő azt is, hogy a nyomozás során Kirják ruházatán egy csepp vér- vagy ondómaradványt sem találtak. A Szolnok Megyei Bíróság három hónappal a történtek után, 1957. október 26-án hozta meg az ítéletet: Kirják Jánost előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés és erőszakos közösülés miatt halálra ítélte. Csak az elszánt védő fellebbezésére változtatta meg a Legfelsőbb Bíróság a halálbüntetést megismételt eljárás után életfogytig tartó szabadságvesztésre. Az ártatlanul raboskodó Kirjákot végül 1968-ban szabadon bocsájtották, és az állam kétmillió forinttal kárpótolta szenvedéseiért.
Dr. Lánczi Ferencet 1969-ben az Igazságügyminiszter miniszteri dicséretben részesítette.
Az ügyvéd úr valódi jogászdinasztiát alapított, hiszen mindkét fiából (Ferenc és István) ügyvéd lett, és unokája, Ádám is folytatta a családi tradíciót.
Újságcikk-válogatás a martfűi sorozatgyilkosság nyomozati aktájából, 1957–1967
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu