Ügyvédsorsok az 1950-es években
Hollós Károly: Dr. Ladányi Ármin (1881-1973) portréja
1948 k.
Vászon, olaj
A Budapesti Ügyvédi Kamara tulajdona
Lusztig László és Lampel Cecília gyermekeként született. A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán doktorált. 1897-ben belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba. Eötvös Károly irodájában töltötte ügyvédbojtáréveit. 1900-ban részt vett az Ügyvédek Országos Egyesületének megalapításában, majd 1903-ban a Nőmunkás Egyesület létrehozásában, és a nőmunkások első országos értekezletének összehívásában is fontos szerepet játszott. 1905-től ügyvédként dolgozott Budapesten. 1905-ben megalapította és szerkesztette a Nőmunkás és az Ifjúmunkás című lapot. 1910-ben a Munkás Termelő- és Fogyasztási Szövetkezet megalapításának ügye mellé állt. A háború alatt is folytatta érdekvédő munkáját, ennek köszönhetően jött létre 1916-ban a Czóbel Ernővel létrehozott Városi Alkalmazottak Szakszervezete. Még a Tanácsköztársaság terrorja alatt Bécsbe emigrált, mert nem értett egyet a kommunistákkal történő egyesüléssel. 1934-ben kiutasították Ausztriából, hazatért Budapestre. Ismét ügyvédi irodát nyitott, egészen 1944-ig praktizált, amikor zsidó származása miatt eltiltották hivatása gyakorlásától. 1945-től ismét folytathatta munkáját, közben a budapesti törvényhatóság bizottsági tagjává nevezték ki. 1946–1948 között a Magyar Jog szerkesztője volt, 1947 és 1948 között a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Utódja Joannovich Emil lett (elnök: 1948–1955). 1951-ben ő volt Grősz József kalocsai érsek kirendelt védője annak koncepciós perében. Már elnöki tevékenységét is sok kritika érte a kommunista hatalom részéről, állandó támadások közepette végezte munkáját. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és tizenkét évi börtönre ítélték, majd 1955-ben rehabilitálták. 1965-ig, nyugdíjazásáig működését ügyvédi munkaközösségben folytatta.
Dr. Ladányi Ármin íróasztala
20. század eleje
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Cigarettatartó doboz
1920-as évek
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
A Budapesti Ügyvédi Kamara a letartóztatása miatt felfüggeszti Dr. Ladányi Ármint az ügyvédség gyakorlásától
1950. október 20.
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Az Elnöki Tanács kegyelmi végzése
1955
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
A várakozók számára fenntartott pad Dr. Ladányi Ármin irodájából
20. század eleje
Demján Sándorné tulajdona
A család ismerete szerint e pad eredetileg Eötvös Károly irodájában „szolgált”, onnan került az egykor Eötvösnél ügyvédbojtár Ladányihoz, aki egész életében nagy becsben tartotta.
Eötvös Károly által aláírt bizonyítvány Dr. Ladányi Ármin ügyvédjelölt tevékenységéről
1905. augusztus 11.
A Budapesti Ügyvédi Kamara tulajdona
Dr. Ladányi Ármin gyémántdiplomája
1964
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Dr. Hoffmann Miklós portréja
1945 k.
Fénykép
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Egy kitelepített ügyvédcsalád története
Dr. Hoffmann Miklós 1905. november 17-én született Budapesten, szülei Szendrey Irén és Hoffmann Károly magyar királyi mérnök, miniszteri tanácsos, államtitkár. Testvére Hoffmann Klára (dr. Massányi Aurélné, 1907–2002).
A rózsadombi Szemlőhegy utcai villába születő gyermeket tízéves koráig magántanár oktatta Móra Ferenc személyében, majd nyolc évig az Érseki Főgimnázium (ma II. Rákóczi Ferenc Gimnázium) tanulója volt. Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1927 novemberében avatták jogi doktorrá.
Saját ügyvédi irodát alapított a Nádor u. 6., majd a Petőfi Sándor u. 14. sz. alatt. Sikeres, igen jó nevű ügyvéddé vált. Kiváló megbízói között tudhatta többek között a Méray-Horváth Motorkerékpár Gyárat, valamint a Molnár&Moser kozmetikai laboratóriumot és üzlethálózatot.
A második világháború idején katonai szolgálatot teljesített a légvédelemnél egészen a háború befejezéséig Frühm Hugó ezredes, légvédelmi parancsnok mellett.
1948-ban megnősült, szép felesége lett, nemesi származású felmenőkkel, elmondások szerint „az utolsó szép, nagypolgári esküvő” volt az övék. Egy kislányuk született. Nagy társasági életet élt, imádta a vízi sportokat, evezett, vitorlázott, emellett teniszezett és síelt is a boldog időkben.
1950 nyarán jött a hivatalos értesítés: ügyvédi kamarai tagságát azonnali hatállyal megszüntetik, s még aznap érkezett a következő: „másnap reggel 6 órakor legyenek összecsomagolva (max. 1 m3) a kapuban, kényszer-lakhely kijelölés” (értsd: kitelepítés Nagyhalászra, az orosz határ mentén). Az ügyvéd úr erdőt irtott, kubikus volt. A családi villát államosították. Hite és optimizmusa tartotta benne a lelket, hogy a teljes lelki és anyagi összeroppanásból fel tudjon állni. 1954 kora nyár: amilyen hirtelen érkezett a kitelepítési határozat, olyan váratlanul jött az újabb irat, másnaptól szabadok, Budapestről azonban ki vannak tiltva. Kislányuk óvatosságból a nagymamához került a Füge utcába, az államosított (másik, anyai ági) rózsadombi villa földszinti hármas társbérletébe, míg felesége Szentendrén kapott rokonoknál elhelyezést.
Családfőként (a családjától teljesen elszakítva) a Mester utcában élt, ahol a IX. kerületben praktizáló belgyógyász főorvos sógora bújtatta. Titkon volt munkája egy kisiparosnál. 1956 őszén kérvényezte az ügyvédi kamarába való visszavételét. Tagságát visszaállították ugyan, azzal azonban, hogy a fővárosban ügyvédi tevékenységet nem folytathat. Közel száz korábbi kartársának írt levelet segítséget kérve, hogy állást találjon. Mindössze öten mertek válaszolni: hárman sajnálkoztak, ketten jelezték, hogy próbálnak segíteni. Ezek egyike eredményezte a rétsági munkalehetőséget, ahol nyugdíjba vonulásáig megalázó körülmények között dolgozott (a húsz négyzetméteres irodából függönnyel volt elválasztva egy fekhely és egy mosdóállvány). Felesége elvállalta a régi villájuk házmesteri állását, így jutottak hozzá egy tizenöt négyzetméteres alagsori szobához. Családjával csak a hétvégéken tudott együtt lenni: hétfő hajnalban elutazott, péntek este tért vissza. Lakásviszonyaik csak 1967-re rendeződtek. Háromszor kérvényezte, hogy munkáját a nyugdíjkorhatár elérését követően is folytathassa, de ezt már nem engedélyezték.
Egyik kimagasló sikere volt, amikor az 1960-as években egy régi barátja csodálatos balatonföldvári villájának – akkorra már jogellenesen bitorolt – tulajdonjogát visszaszerezte. Moholy-Nagy Jenő, a neves sportszerkereskedő 1942-ben – származása miatt – ingatlanszerzési tilalom alá esett, ezért sógora „szívességből” a saját nevén vette meg a telket és építette fel a villát, természetesen nem a saját vagyonából.
A megpróbáltatások utáni többszöri talpra állás eufóriája lassan alábbhagyott: mosolygós, derűs lénye megtört, depressziós lett. Dr. Hoffmann Miklós 1988 végén hunyt el. A családi sírt a Farkasréti Temetőben Telcs Ede csodálatos síremléke díszíti.
Dr. Hoffmann Miklós írógépe
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Dr. Hoffmann Miklós aranydiplomája
1978
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
A család egyetlen fennmaradt fényképe a nagyhalászi kitelepítés idejéből: a kis Hoffmann Erzsébet egy libát szorongat a hóna alatt
1953 k.
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Fénykép az aranydiploma átadási ünnepségéről
1978
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Hollós Károly: Dr. Ladányi Ármin (1881-1973) portréja
1948 k.
Vászon, olaj
A Budapesti Ügyvédi Kamara tulajdona
Lusztig László és Lampel Cecília gyermekeként született. A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán doktorált. 1897-ben belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba. Eötvös Károly irodájában töltötte ügyvédbojtáréveit. 1900-ban részt vett az Ügyvédek Országos Egyesületének megalapításában, majd 1903-ban a Nőmunkás Egyesület létrehozásában, és a nőmunkások első országos értekezletének összehívásában is fontos szerepet játszott. 1905-től ügyvédként dolgozott Budapesten. 1905-ben megalapította és szerkesztette a Nőmunkás és az Ifjúmunkás című lapot. 1910-ben a Munkás Termelő- és Fogyasztási Szövetkezet megalapításának ügye mellé állt. A háború alatt is folytatta érdekvédő munkáját, ennek köszönhetően jött létre 1916-ban a Czóbel Ernővel létrehozott Városi Alkalmazottak Szakszervezete. Még a Tanácsköztársaság terrorja alatt Bécsbe emigrált, mert nem értett egyet a kommunistákkal történő egyesüléssel. 1934-ben kiutasították Ausztriából, hazatért Budapestre. Ismét ügyvédi irodát nyitott, egészen 1944-ig praktizált, amikor zsidó származása miatt eltiltották hivatása gyakorlásától. 1945-től ismét folytathatta munkáját, közben a budapesti törvényhatóság bizottsági tagjává nevezték ki. 1946–1948 között a Magyar Jog szerkesztője volt, 1947 és 1948 között a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Utódja Joannovich Emil lett (elnök: 1948–1955). 1951-ben ő volt Grősz József kalocsai érsek kirendelt védője annak koncepciós perében. Már elnöki tevékenységét is sok kritika érte a kommunista hatalom részéről, állandó támadások közepette végezte munkáját. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és tizenkét évi börtönre ítélték, majd 1955-ben rehabilitálták. 1965-ig, nyugdíjazásáig működését ügyvédi munkaközösségben folytatta.
Dr. Ladányi Ármin íróasztala
20. század eleje
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
A várakozók számára fenntartott pad Dr. Ladányi Ármin irodájából
20. század eleje
Demján Sándorné tulajdona
A család ismerete szerint e pad eredetileg Eötvös Károly irodájában „szolgált”, onnan került az egykor Eötvösnél ügyvédbojtár Ladányihoz, aki egész életében nagy becsben tartotta.
Cigarettatartó doboz
1920-as évek
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Eötvös Károly által aláírt bizonyítvány Dr. Ladányi Ármin ügyvédjelölt tevékenységéről
1905. augusztus 11.
A Budapesti Ügyvédi Kamara tulajdona
A Budapesti Ügyvédi Kamara a letartóztatása miatt felfüggeszti Dr. Ladányi Ármint az ügyvédség gyakorlásától
1950. október 20.
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Az Elnöki Tanács kegyelmi végzése
1955
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Dr. Ladányi Ármin gyémántdiplomája
1964
MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Dr. Hoffmann Miklós portréja
1945 k.
Fénykép
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Egy kitelepített ügyvédcsalád története
Dr. Hoffmann Miklós 1905. november 17-én született Budapesten, szülei Szendrey Irén és Hoffmann Károly magyar királyi mérnök, miniszteri tanácsos, államtitkár. Testvére Hoffmann Klára (dr. Massányi Aurélné, 1907–2002).
A rózsadombi Szemlőhegy utcai villába születő gyermeket tízéves koráig magántanár oktatta Móra Ferenc személyében, majd nyolc évig az Érseki Főgimnázium (ma II. Rákóczi Ferenc Gimnázium) tanulója volt. Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1927 novemberében avatták jogi doktorrá.
Saját ügyvédi irodát alapított a Nádor u. 6., majd a Petőfi Sándor u. 14. sz. alatt. Sikeres, igen jó nevű ügyvéddé vált. Kiváló megbízói között tudhatta többek között a Méray-Horváth Motorkerékpár Gyárat, valamint a Molnár&Moser kozmetikai laboratóriumot és üzlethálózatot.
A második világháború idején katonai szolgálatot teljesített a légvédelemnél egészen a háború befejezéséig Frühm Hugó ezredes, légvédelmi parancsnok mellett.
1948-ban megnősült, szép felesége lett, nemesi származású felmenőkkel, elmondások szerint „az utolsó szép, nagypolgári esküvő” volt az övék. Egy kislányuk született. Nagy társasági életet élt, imádta a vízi sportokat, evezett, vitorlázott, emellett teniszezett és síelt is a boldog időkben.
1950 nyarán jött a hivatalos értesítés: ügyvédi kamarai tagságát azonnali hatállyal megszüntetik, s még aznap érkezett a következő: „másnap reggel 6 órakor legyenek összecsomagolva (max. 1 m3) a kapuban, kényszer-lakhely kijelölés” (értsd: kitelepítés Nagyhalászra, az orosz határ mentén). Az ügyvéd úr erdőt irtott, kubikus volt. A családi villát államosították. Hite és optimizmusa tartotta benne a lelket, hogy a teljes lelki és anyagi összeroppanásból fel tudjon állni. 1954 kora nyár: amilyen hirtelen érkezett a kitelepítési határozat, olyan váratlanul jött az újabb irat, másnaptól szabadok, Budapestről azonban ki vannak tiltva. Kislányuk óvatosságból a nagymamához került a Füge utcába, az államosított (másik, anyai ági) rózsadombi villa földszinti hármas társbérletébe, míg felesége Szentendrén kapott rokonoknál elhelyezést.
Családfőként (a családjától teljesen elszakítva) a Mester utcában élt, ahol a IX. kerületben praktizáló belgyógyász főorvos sógora bújtatta. Titkon volt munkája egy kisiparosnál. 1956 őszén kérvényezte az ügyvédi kamarába való visszavételét. Tagságát visszaállították ugyan, azzal azonban, hogy a fővárosban ügyvédi tevékenységet nem folytathat. Közel száz korábbi kartársának írt levelet segítséget kérve, hogy állást találjon. Mindössze öten mertek válaszolni: hárman sajnálkoztak, ketten jelezték, hogy próbálnak segíteni. Ezek egyike eredményezte a rétsági munkalehetőséget, ahol nyugdíjba vonulásáig megalázó körülmények között dolgozott (a húsz négyzetméteres irodából függönnyel volt elválasztva egy fekhely és egy mosdóállvány). Felesége elvállalta a régi villájuk házmesteri állását, így jutottak hozzá egy tizenöt négyzetméteres alagsori szobához. Családjával csak a hétvégéken tudott együtt lenni: hétfő hajnalban elutazott, péntek este tért vissza. Lakásviszonyaik csak 1967-re rendeződtek. Háromszor kérvényezte, hogy munkáját a nyugdíjkorhatár elérését követően is folytathassa, de ezt már nem engedélyezték.
Egyik kimagasló sikere volt, amikor az 1960-as években egy régi barátja csodálatos balatonföldvári villájának – akkorra már jogellenesen bitorolt – tulajdonjogát visszaszerezte. Moholy-Nagy Jenő, a neves sportszerkereskedő 1942-ben – származása miatt – ingatlanszerzési tilalom alá esett, ezért sógora „szívességből” a saját nevén vette meg a telket és építette fel a villát, természetesen nem a saját vagyonából.
A megpróbáltatások utáni többszöri talpra állás eufóriája lassan alábbhagyott: mosolygós, derűs lénye megtört, depressziós lett. Dr. Hoffmann Miklós 1988 végén hunyt el. A családi sírt a Farkasréti Temetőben Telcs Ede csodálatos síremléke díszíti.
Dr. Hoffmann Miklós írógépe
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
A család egyetlen fennmaradt fényképe a nagyhalászi kitelepítés idejéből: a kis Hoffmann Erzsébet egy libát szorongat a hóna alatt
1953 k.
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Dr. Hoffmann Miklós aranydiplomája
1978
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
Fénykép az aranydiploma átadási ünnepségéről
1978
Osváthné Hoffmann Erzsébet tulajdona
RÓLUNK
A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.
KAPCSOLAT
MNM OMMIK
1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
ommik@mnm.hu
museumap@mnm.hu